Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vasziljev, V. V.: Az indiai gazdaság és a tőkés világpiac
azzal magyarázza, hogy egyrészt az Indiai újratermelés már a gyarmati időszakban függővé vált a fejlett tőkés országok újratermelési folyamataitól, másrészt az indiai gazdaságfejlesztési koncepció úgy számolt a külső erőforrásokkal, mint amelyek kiegészítik az elégtelen mértékű nemzeti felhalmozást. A tőkés világgazdasággal való kapcsolatában Indiának (akárcsak a többi fejlődő országnak) az értéktöbblet kedvezőtlen újraelosztásával kell szembenéznie. Nemzetközi méretekben a fejlettebb tőkés országok kizsákmányolják a kevésbé fejlett országokat. A fejlődő országok gazdaságát érzékenyen érintik a tőkés világgazdaságban kialakult értékarányok hatásai. Az értékszférában való ráhatás alapvető csatornája a termelési költségek növekedése és a belső piac árainak a változása. A szerző korrelációs elemzéssel próbál összefüggést találni az importált nyersanyagok és berendezések árai, valamint a belső piac árszínvonala között. Rámutat, hogy a külkereskedelem és a segélyezés bizonyos körülmények között inflációt gerjesztő forrásnak bizonyul. Az indiai ipar legkorszerűbb ágazataiban az importtartalom igen nagy, ami a termelési költségek különösen nagy mértékű emelkedését okozza s szükségessé teszi az állami szubvenciókat, amelyek az ország költségvetésének túlfeszítéséhez és az infláció további fokozódásához vezetnek. Az indiai gazdaságban az iparosítás a világméretű tudományos-műszaki forradalom körülményei között folyik, amelynek egyik jellegzetessége a termelési folyamatok magas fokú inten- zifikálása. A szerző szerint az indiai gazdaság ilyen körülmények között lényegesen jobban függ a világpiac törvényszerűségeitől, mint azok a gazdaságok, amelyek az iparosítást jóval korábbi időszakban fejezték be. Ez oda vezetett, hogy egy sor esetben Indiának ott is a növekedés intenzív módszereit kellett alkalmaznia, ahol ehhez hiányoztak a szükséges feltételek. Ennek eredményeként fokozódott az importfüggőség, romlott a fizetési mérleg, növekedtek a költségek és az árak. A szerző szerint a fejlődő országok helyzete, az erőforrások általános hiánya, a korlátozott gazdasági potenciál szükségessé teszik az extenzív és intenzív módszerek közötti optimális arány megtartását. A tervben szereplő értékarányok külső hatásoktól való „megvédésének” indiai kísérletei (állami szabályozás, deviza- és importellenőrzés, rögzített árak) nem hozták meg a várt eredményeket. A szerző rámutat, hogy a tervezési szféra hathatósága több szektoré (félnaturális és kistermelői szektort is magába foglaló) gazdaságokban korlátozottnak bizonyul. Jellegzetes vonása az indiai gazdaság és a tőkés világpiac kapcsolatának a gazdasági csere kiegyensúlyozatlansága. Ez abban is kifejeződik, hogy az országba beáramló erőforrások meny- nyisége meghaladja az exportot. Ennek fő oka a felhalmozás korlátozott voltában és az export viszonylag lassú fejlődésében keresendő. Egészében véve India és a tőkés világgazdaság között egyoldalú kapcsolatok jöttek létre: a külső tényezők szerepének fokozódása az ország gazdasági fejlődésében nem járt együtt az indiai gazdaság megfelelő bekapcsolódásával a nemzetközi munkamegosztásba. Az adatok szerint India részaránya csökkent a világkereskedelemben. Ennek fő okai: 1. a belső piac felvevőképességének növekedése a posztkoloniális időszakban; 2. a fejlett tőkés országok tradicionális exporttermékek iránti keresletének viszonylagos csökkenése a tudományos-műszaki forradalom hatására; 3. az olyan új termékek iránti kereslet bővülése, amelyeket nem termelnek Indiában. A szerző szerint a függetlenség kivívása ellenére az indiai export (amely alapvetően a tőkés világba irányul) — a nem egyenértékű cserén keresztül — továbbra is egyik csatornája az érték- többlet fejlett tőkésországok javára történő újraelosztásának. Az indiai exportban mind nagyobb mértékben kapnak helyet a gépipar, a vegyipar és az acélkohászat termékei. Az export diverzifikálódása enyhítette az indiai gazdaság függését a néhány tradicionális terméktől, amelyek világpiaci kereslete erősen ingadozott. A diverzifikálás arra hívatott, hogy megszilárdítsa az ország pozícióit a nemzetközi munkamegosztásban. Az ország exportszerkezetének kedvező változásai nem járnak együtt az új exporttermékek 146
