Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Pokland, I. B.: A népi Lengyelország külpolitikája
árának megfelelő emelkedésével, ugyanakkor e termékek előállításának a költsége rendkívül magas, mivel az ipar exportágazatai széleskörűen használnak importált berendezéseket és nyersanyagokat. A szerző végezetül arra a következtetésre jut, hogy a tőkés világpiacnak a nemzeti újratermelési folyamatra gyakorolt hatása negatív következményeket szül, s Indiát (és a többi fejlődő országot) periférikus, függő helyzetben tartja. Ennek leküzdéséhez új típusú nemzetközi munka- megosztásra van szükség. Dobosi István B. T. POKLÁD: A népi Lengyelország külpolitikája. (Vnyesnyaja polityika narodnoj Polsi.) Mezsdunarodnie otnosenyija, Moszkva, 1978. 256 l. A szerző Lengyelország külpolitikájának alapelveit és fő irányait tekinti át, a népi állam megszületésétől a hetvenes évek közepéig. Szerkezetileg a könyv — a fejezeti bontástól függetlenül — két részre oszlik. Az első rész Lengyelország és a szocialista közösség külpolitikai kapcsolatait tárgyalja, ezen belül a fő figyelmet a lengyel—szovjet kapcsolatok alakulásának szenteli. A második rész Lengyelország és a tőkésállamok, valamint a fejlődő országok viszonyával foglalkozik. A szerző abból indul ki, hogy Lengyelország a világháborús károk felszámolásához, a fasiszta ellenség kiűzéséhez és az önálló, szabad állam létrehozásához meghatározó segítséget kapott a Szovjetuniótól. 1944 júliusában a Lengyel Nemzeti Felszabaditási Bizottság és a szovjet kormány képviselői egyezményeket írtak alá a közös határokról, valamint a szovjet főparancsnokság és a lengyel közigazgatás közötti viszonyról. Ezek a megállapodások nagy szerepet játszottak a két ország közötti őszinte, baráti kapcsolatok és a sokoldalú együttműködés kialakításában. Ezenkívül a szovjet kormány elkötelezte magát amellett, hogy támogatja a lengyel — német határ kijelölésekor az Odera—Neisse-határvonalra vonatkozó lengyel igényeket. 1945. január 2-án az ideiglenes lengyel kormány azzal az ajánlattal fordult a szovjet kormányhoz, hogy létesítsenek diplomáciai kapcsolatokat és cseréljenek követeket. Az ajánlatot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége elfogadta, mivel ez a lépés a demokratikus Lengyelországgal való baráti kapcsolatainak támogatására és erősítésére vonatkozó politikáját szolgálta. A szovjet hadsereg és kormány nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Lengyelországban a normális élet meginduljon és megszilárduljon, helyreálljon a közlekedés, a lakosság élelmiszerhez, az ipar nyersanyagokhoz jusson. A két állam közötti első barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződést 1945. április 21-én írták alá Moszkvában. A szerződés lerakta a két állam és a két nép közötti tartós barátság alapjait, egyben tükrözte a lengyel külpolitikában és annak osztálytartalmában végbement alapvető változásokat. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság között egyre intenzívebbé vált a párt- és államépítésben szerzett tapasztalatok cseréje, a nézetek összehangolása a fő nemzetközi kérdéseket illetően, a külpolitikai döntések egyeztetése. Ezt az irányzatot erőteljesen hangsúlyozta „A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság közötti mindenoldalú együttműködés további fejlődéséért, a szovjet és a lengyel nép barátságának megszilárdításáért” című közös nyilatkozat, amelyet 1976. november 15-én írtak alá Moszkvában, az Edward Gierek vezette párt- és állami küldöttség hivatalos baráti látogatása alkalmával. A kapcsolatok rendszerében fontos helyet foglal el a gazdasági, valamint a tudományos— műszaki szféra. A Szovjetunió a világháború óta Lengyelország fő kereskedelmi partnere. Lengyelországban jelenleg körülbelül 100 olyan nagyvállalat dolgozik, amelyet teljesen szovjet berendezéssel láttak el, 200-at a szovjet berendezésszállítások alapján építettek fel, illetve 147
