Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Izikné Hedri Gabriella: Magyarország a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban

KÖNYVEKRŐL 1ZIKNÉ HEDRI GABRIELLA: Magyarország a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokban. KossuthKönyvkiadó, Budapest 1979. 366. I. A szerző a gazdasági integrációnak, a kelet — nyugati kapcsolatoknak, valamint Magyar- ország tőkés kereskedelmi kapcsolatainak el­ismert hazai szakértője, aki már korábban is több sikeres publikációval jelentkezett. Leg­frissebb könyvében a korábban elkülönítve tárgyalt kérdéskörök szintézisét nyújtja. Szi­gorú történeti-logikai sorrendben bemutatja a világgazdaság két régiójának, a tőkés, illetve szocialista társadalmi-gazdasági berendezke­désű államoknak kereskedelempolitikai kon­cepcióját. A könyv első része megismerteti az olvasót a kelet—nyugati gazdasági együtt­működés objektív és szubjektív tényezőivel, az együttműködés egyes korszakainak fő jel­lemzőivel. A második rész az igények és a lehetőségek alapos elemzésére támaszkodva, Magyarország konkrét részvételét mutatja be a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokba. A kereskedelempolitika fogalmának külön­böző, klasszikus és újabb keletű értelmezései ismertek. A szerző komplex vizsgálati mód­szeréből adódik, hogy a kereskedelempoliti­kát az országok külgazdasági kapcsolatainak egészét befolyásoló állami intézkedések ösz- szességére vonatkoztatja. A kelet—nyugati kapcsolatok rövid áttekintéséből is kitűnik, hogy a nemzetközi gazdasági és politikai vi­szonyok igen szoros kölcsönhatásban állnak egymással. „Bár a politikát a gazdaság hatá­rozza meg, ez mindig közvetve, az osztály­viszonyok által meghatározott, kölcsönösen összefüggő társadalmi, belpolitikai, katonaű ideológiai, szociálpszichológiai és más jelleg­struktúrák ellentmondásos rendszerén keresz­tül érvényesül” — idézi a szerző V. I. Gant mant. (Az imperializmus gazdasági fejlődése és külpolitikája. Kossuth Könyvkiadó 1974.) Végeredményben tehát a kelet—nyugati kap­csolatok reális értékelése feltétlenül megkíván­ja a gazdasági, politikai, társadalmi, történelmi stb. tényezők bonyolult komplexumának át­tekintését. Az is nyilvánvaló, hogy „meg kell vizsgálni a két világrendszer erőviszonyainak változását, emellett az egyes régiókon belüli átrendeződéseket, főleg az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, illetve a vezető tőkés or­szágok közötti erőeltolódások tükrében.” A kelet—nyugati kapcsolatok eddigi alaku­lásában három periódust különböztet meg a szerző. így igen érdekes történeti áttekintést ad az ötvenes évek hidegháborús korszakáról, az embargópolitika csődjéről, majd az eny­hülési folyamat megtorpanása, illetve „bo­nyolultabbá válása” a jellemző. A tőkés világ- gazdasági válság jelenségeinek a felszínre tö­rése új, minőségileg különböző periódust nyi­tott a kelet—nyugati gazdasági együttműkö­dés területén. Az együttműködést befolyá­soló külső tényezők módosultak: a tőkés világgazdaság nyílt válsága éppen arra az idő­szakra esett, amikor a szocialista országok kezdtek áttérni a gazdasági növekedés exten- zív szakaszáról az intenzív periódusra. 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom