Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés
* A magyar szakirodalom és szakfordítás még nem teljesen egységes a „tengerparttal nem rendelkező országok” fogalmának megjelölésében. A „tengerparttal nem rendelkező államok” átmenő kereskedelméről szóló 1965. évi New York-i egyezményt kihirdető magyar jogszabály, az 1969. évi 10. számú törvényerejű rendelet a „szárazföldi államok” megjelölést használja a „tengerparttal nem rendelkező” összetétel helyett. Egyes nyelvek külön kifejezést használnak a fogalom jelölésére (land-locked states, Binnenstaaten, vnutrikontyinyentalnüje goszudarsztva), míg más nyelvekben szintén a „tengerpart nélküli” szóösszetételt találjuk (pays sans litoral, paises sin litoral stb.) Szerintem helyesebb a „ten- parttal nem rendelkező” kifejezést használni a „szárazföldi” helyett, mert az utóbbi félrevezető és nem pontos. 3 A tengerjogi konferencián ma (1978-ban) 29 tengerparttal nem rendelkező, az önálló államiság fokán levő állam vesz részt: Afganisztán, Ausztria, Bhután, Bolívia, Botswana, Burundi, Belorusszia, Csád, Csehszlovákia, Felső-Volta, a Közép-afrikai Császárság, Laosz, Lesotho, Liechtenstein, Luxemburg, Magyarország, Malawi, Mali, Mongólia, Nepál, Niger, Paraguay, Ruanda, San Marino, Svájc, Szvá- ziföld, Uganda, Vatikán és Zambia. (Andorrát és Sikkimet nem hívták meg). A közeljövőben ezen országok száma növekedhet az önálló Zimbabwe (Dél-Rhodesia) létrejöttével és az ENSZ-be való felvételével. A konferencián, és így a csoport munkájában megfigyelőként már jelenleg is részt vesz a zimbabwei felszabadító mozgalom képviselője. 3 A konferencia 7. ülésszakán (Genf—New York 1978) a következő 25 állam tekintette magát földrajzilag hátrányos helyzetben levőnek, és vett részt a csoport munkájában: Algéria, Arab Emírségek, Bahrain, Belgium, Bulgária, Etiópia, Finnország, Gambia, Görögország, Hollandia, Irak, Jamaica, Jordánia, Katar, Kamerun, Kuvait, Lengyelország, az NDK, az NSZK, Svédország, Szingapúr, Szíria, Szudán, Törökország, Zaire. A földrajzilag hátrányos helyzetű államok meghatározásra és az ezzel kapcsolatos vitákra később térünk ki. 4 A konferencia 1978. évi, Genfben és New Yorkban tartott 7. ülésszakára 156 szavazati joggal rendelkező államot hívtak meg, amelyekből 128 állam küldöttsége vett részt. A tengerjogi konferencia korunk legnagyobb létszámú nemzetközi konferenciája, mivel munkájában rendszeresen részt vesz számos állam, melyek nem tagjai az ENSZ-nek (pl. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Dél- Korea, Svájc stb.). Megfigyelői státussal rendelkeznek továbbá az Afrikai Egység Szervezete és az Arab Liga által elismert nemzeti felszabadító mozgalmak (így pl. a Palesztinái Felszabadítási Szervezet), valamint más érdekelt nemzetközi kormányközi szervezetek is (pl. KGST, EGK stb.). 6 Az eljárási szabályzat értelmében csak akkor lehet szavazáshoz folyamodni, ha a konszenzus elérésének már minden lehetőségét kimerítették. Ebben az esetben az egyezmény érdemi rendelkezéseit a szavazásban résztvevők kétharmados többségével lehet csak elfogadni. Lásd az eljárási szabályzat 37. és 39. szakaszát, valamint a konszenzus alapelvét rögzítő „Gentlemen’s Agreement”-et tartalmazó függeléket, A/CONF. 62/30/Rev.2. A fentiekből azonban az is következik, hogy a tengerparttal nem rendelkező és földrajzilag hátrányos helyzetben levő országok csoportja sem tudja egyedül keresztülvinni akaratát és elfogadtatni a számára legjobb megoldásokat. Ez a helyzet egyrészt ismételten aláhúzza a konszenzus elvének fontosságát és az elvhez tapadó kompromisszumos megoldások szükségességét, másrészt pedig szövetségesek keresését. 6 A tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok helyzetének átfogó elemzését 1. bővebben: Martin Ira Glassner: Access to the Sea for Developing Land-Locked States. The Hague 1970., valamint ugyanennek a szerzőnek tanulmányát: Land-locked Nations and Development. International Development Review, 1977/2. sz. 19-23. 1. 7A III. tengerjogi konferencia napirendjén szereplő kérdések általános elemzését 1. a szerző tanulmányában: Prandler sírpád: A tengerek és az óceánok — a jövő tartalékai. Az új tengerjogi rendezés fő irányai. Megjelent az ENSZ és a világproblémák c. kötetben, szerk.: Simái Mihály, Kossuth Könyvkiadó 1977. 8 Az egyezménynek a Magyar Népköztársaság is részese (1. az 1963. évi 6. sz. törvényerejű rendelet). Az egyezmény 2. cikke szerint: „A nyílt tenger minden nemzet számára szabad, azért egyetlen állam sem tarthat jogosan igényt arra, hogy annak bármely részét szuverenitása alá vonja. A nyílt tenger szabadsága . .. egyebek között magában foglalja: a) hajózás szabadságát, b) halászat szabadságát, c) tenger alatti kábelek és olajvezetékek lefektetésének szabadságát, d) nyílt tenger átrepülésének szabadságát.” Megjegyezzük, hogy a III. tengerjogi konferencián 1977-ben kidolgozott tervezet (Nem hivatalos 21
