Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés

összegeit tárgyalási szöveg — Informal Composite Negotiating Text, a továbbiakban az angol rövidítést használjuk: ICNT 87. cikke lényegében azonos rendelkezéseket tartalmaz, kibővítve a megnevezett szabadságjogokat további kettővel: a tudományos kutatás szabadságával és a mesterséges szigetek stb. létesítésének jogával.

9 Lásd a parti tengerről és a csatlakozó övezetről szóló, Genfben 1958-ban létrehozott egyezményt, amelynek a Magyar Népköztársaság szintén részese (1964. évi 31. sz. törvényerejű rendelet). Az egyezmény 14. cikke tartalmazza a bétés áthaladás meghatározását és feltételeit. így a 14. cikk 4. pontja szerint: „Békésnek tekintendő az áthaladás, ha nem veszélyezteti a parti állam békéjét, nyugodt rendjét vagy biztonságát. Az ilyen áthaladásnak a jelen cikkekkel és a nemzetközi jog szabályaival összhangban kell történnie.”

10 A szorosok kérdését az 1958-as genfi egyezmények nem érintették, mivel három, viszonylag könnyen körülhatárolható csoportba lehetett a szorosokra vonatkozó szabályozást osztani:

— a legfontosabb nemzetközi szorosok (Gibraltár, Malakka, Bab el-Mandeb stb.) jogi helyzete nyílt jellegű volt, mivel a parti tenger szélessége általában csak 3 mérföldre terjedt ki;

— ahol a szoros teljes szélességében a parti tengerhez tartozott (azaz 6 mérföldnél keskenyebb volt), ott a parti tengerre vonatkozó szabályok (békés áthaladás) érvényesültek;

— egyes szorosok használatát külön egyezmények rendezték, így pl. a Boszporusz és a Dardanellák ügyében az 1936. évi montreux-i egyezmény.

Az ICNT 38. cikkében megfogalmazott tranzitáthaladás joga lényegében az első kategóriába tartozó szorosokra vonatkozik, amelyek tehát nyílt tengereket (illetve gazdasági övezeteket) kötnek össze, és amelyeket nemzetközi hajózásra használnak. Mivel az új tengerjogi rendezésnek most már elfogadottnak tekinthető alapelve az, hogy a parti tenger szélességét 12 mérföldre lehet kiterjeszteni, az előbb említett szorosok mind a parti államok teljes joghatósága alá kerülnének, ha nem tennénk meg a fent idézett kivételt.

11 A római jogból ismert kifejezés szerint: „Res communis omnium usus.”

12 A „csak” 200 mérföldes kiterjedés esetén is a partok mentén fellelhető olajkincs 85—90%-a parti államok birtokába kerül.

13 Lásd az ENSZ Titkársága által készített tanulmányokat: Third United Nations Conference on the Law of the Sea, Official Record, III. köt. Doc: A/Conf. 62/25: Economic implications of sea-bed mineral development in the international area: report of the Secretary-General, 4—40. 1., valamint UNCLOS, IV. köt. Doc. A/Conf. 62/37. Továbbá lásd az UNCTAD Titkárságának tanulmányát: Possible adverse effects of the exploitation of the sea-bed beyond national jurisdiction: issues of international commodity policy, TD/B/441.

14 Vö. Gabriel de Beauregard: Les ressources métalliques des fonds marins. Iranian Review of International

Relations, 1975—1976. 5—6. sz.

16 Az ENSZ Közgyűlésének 2749/XXV. sz. határozata: Declaration of Principles governing the seabed and ocean floor, and the subsoil thereof, beyond the limits of national jurisdiction.

10 A legfontosabb vállalatok, amelyek már hosszú évek óta kutatásokat végeznek a mélytengeri bányászatban, lényegében mind transznacionális jellegűek. így pl. az amerikai cégek mellett japán, kanadai, angol, nyugatnémet és francia cégek is részt vesznek a Deepsea Ventures, a Kennecott Copper Corporation és az International Nickel Company tevékenységében.

17 Lásd az ICNT 247. cikkét, s különösen annak 3. bekezdését: „A parti államok rendes körülmények között kötelesek beleegyezésüket megadni a kizárólagos gazdasági övezetükben vagy kontinentális talapzatukon más államok vagy illetékes nemzetközi szervezetek tengeri kutatási terveinek a jelen egyezménnyel összhangban, kizárólag békés célokra és az egész emberiség hasznára a tengeri környezetre vonatkozó tudományos ismeretanyag bővítése céljából történő végrehajtásához. Ebből a célból a parti államok kötelesek szabályokat és eljárásokat létrehozni annak biztosítására, hogy indokolatlanul ez a beleegyezés késedelmet ne szenvedjen, illetve azt ne tagadják meg.”

18 Általános érvényességgel a kérdést az 1921. április 30-i barcelonai egyezmény szabályozta (Convention on the Regime of Navigable Waterways of International Concern). Ezen kívül az egyes nemzetközi folyókról külön egyezményeket is kötöttek. Magyar szempontból természetesen „A Dunán való hajózás rendjének szabályozása tárgyában kötött nemzetközi egyezmény” a legfontosabb, amelyet Bel- grádban, 1948-ban dolgoztak ki. (Az egyezményt hazánkban az 1949. évi XIII. törvény hirdette ki.)

19 A tengerjogi konferencia 5. ülészakán (New York, 1976) az egyik tranzitállam képviselője úgy érvelt, hogy olyan tengerpattal nem rendelkező országnak, amelynek egy nemzetközi egyezmény (pl. a Duna- egyezmény) révén lehetősége van a tengerhez való kijutásra, nincs szüksége más, a kijutással kapcsola22