Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 2. szám - Dobozi István: Az új nemzetközi gazdasági rend és a nyersanyagok körüli konfliktusok

érvelésének fő elemei a következők: a nyersanyagok nagy része keresletének rugalmassága mind a jövedelem, mind az ár szempontjából alacsony; a legtöbb nyersanyagot kompetitiv piaci struktúrában állítják elő (ami a termelés növelésével az árakat csökkenti) míg a fejlődő országok által importált késztermékeket oligopolisztikus piaci struktúrában állítják elő (ahol a termelés és az árak szabályozottak); mivel a fejlett országok dolgozói szervezettek, a feldolgozó iparban a termelékenységemelkedés inkább magasabb jövedelmekben, mint alacsonyabb árakban tükröződik, ugyanakkor a nyersanyagtermelésben a műszaki haladásból származó hatékonyságjavulás eredményei az alacsonyabb árak formájában a fejlődő országokból a fejlettekbe kerülnek át. E nézet szerint tehát a fejlett országok mindkét tekintetben jól járnak: ők a haszonélvezői a külföldi (fejlődő országbeli) műszaki haladásnak az alacsonyabb importárak formájában és a hazainak is a magasabb jövedelmek formájában- Ez az egyenlőtlen rendszer azután a fejlődő országokat szegénységük csapdájában tartja. Prebisch és a vele rokon gondolatokat kifejtő W. A. Lewis cserearány-koncepciójáról és annak bírálatáról lásd Szentes Tamás: Az elmaradottság és fejlettség dialektikája a tőkés világgazdaságban. Kossuth Könyvkiadó 1976. 152—157. 1.

2 Az eltérések okai a következők: Mivel a cserearány két indexszám aránya, az eredmény a választott alapidőszaktól döntően függ, s annak változásával együtt változhat. A késztermékek ára nem csupán azért emelkedhet, mert a fejlett országok piaci struktúrájának oligopolisztikus sajátosságai ezt lehetővé teszik, hanem e termékek minőségének, használati értékének javulása (s az ezt lehetővé tevő nagyobb ráfordítások) folytán is. Mivel például a 20—30 évvel ezelőtt importált gépkocsik alig hasonlíthatók össze a maiakkal, egy hosszú távra összeállított gépkocsiársor analitikus jelentősége korlátozott, miután valójában nem ugyanannak a terméknek az árát jelzi. Ugyanakkor a legtöbb nyersanyag minősége hosszú távon nem vagy csak csekély mértékben változik. A minőségjavulást figyelembe vevő számítás szerint 1957 és 1964 között a gépek „valódi” árai 5%-kal emelkedtek, míg az ENSZ-statisztikák 12%-ot jeleztek. Lásd: Irving B. Kravis—Robert E. Lipsey: Price Competitiveness in World Trade. NBER 1971. 190. 1.

3 A fejlett tőkés országok nyersanyagfüggőségének mértékéről és az abból fakadó politikai-gazdasági feszültségekről lásd Simái Mihály: Kölcsönös függőség és konfliktusok a világgazdaságban. Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1978. 81 — 93. 1.

4 A nyersanyag- (és energia-) piaci problémákra, azon belül is az UNCTAD által erőteljesen szorgalmazott „közös nyersanyagalapra” való túlzott összpontosítás oda vezethet, és részben már vezetett is, hogy más, a fejlődő országok számára fontos problémák (pl. a kereskedelemliberalizálás) a szükségesnél kisebb figyelmet kapnak. Az arányok kapcsán és némileg más összefüggésben említjük meg, hogy fejlesztésstratégiai szempontból az „új nemzetközi gazdasági rend” lehetőségeinek, jelentőségének túlhangsúlyozása bizonyos kedvezőtlen hatásokkal is járhat, mivel túlságosan a fejlesztés külső, nemzetközi vonásait helyezi előtérbe a belsők rovására.

5 Világgazdaság,, 1975. augusztus 27.

6 Commodities: Report by the UNCTAD Secretariat. TD/184. Nairobi 1976. 3. 1.

7 The International Market for Iron Ore: Review and Outlook. International Bank for Reconstruction and Development. Bank Staff Paper No. 160. 1973. augusztus. 10 — 11.1.; BIKI Prilozsenyije, 1974. 9. sz. 26. 1.

8 Dobozi István: Törekvések termelői kartellek alapítására a harmadik világban. Külgazdasága 1975. 3. sz.; I. Dobozi: Forecasting Structural Changes in the International Raw Materials Industries and Markets. Hungarian Scientific Council for World Economy. Budapest 1977.

9 Bognár József: Az energia- és nyersanyag-gazdálkodás feltételei a világgazdaságban. Közgazdasági Szemle, 1976. 7-8. sz. 777. 1.

10 A nemzetközi áruegyezményekről s az általuk használt piacszabályozó eszközökről részletesen lásd: Ernst Ervin: A nemzetközi áruegyezmények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1977.

11 Banán, kakaó, kávé, gyapot, kemény rostok, juta, hús, gumi, cukor, tea, trópusi fa, növényi olajok, bauxit, réz, vasérc, mangánérc, foszfát, ónérc. (Ez az UNCTAD IV. ülésszakán elfogadott terméklista, amely némileg különbözik az UNCTAD eredeti listájától.)

12 Evaluation of the Fourth Session of the United Nations Conference on Trade and Development. Report by the Secretary-General of UNCTAD to the General Assembly. TD/216. 14 September. 1976. 6 — 7. 1.

48