Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Pataki István: A kínai katonapolitikáról
PATAKI ISTVÁN A kínai katonapolitikáról A maoizmus egyik lényegi eleme a fegyveres erők szerepének középpontba állitása és a militarizmus. A kínai vezetők revideálták a háborúról és a hadseregről szóló marxista— leninista tanokat és a fegyveres erőkkel és a háborúkkal kapcsolatos terveiket, törekvéseiket Mao Ce-tung „eszméire” alapozzák. A Kínai Kommunista Párt, a kínai állam szocialistaellenes, antimarxista politikája, hazai és nemzetközi tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódik, egybekapcsolódik a fegyveres erők, a militarizmus, az erőszak meghatározó szerepének propagálásával és növekvő érvényesítésével. A maoista kínai vezetés aktív tevékenysége a nemzetközi feszültség enyhülése ellen, az átfogó fegyverkezés a Kínai Népköztársaságban, a szovjet-, és szocialistaellenes „egységfront” létrehozására irányuló stratégiája, a nagyhatalmi törekvések az 1970-es évek második felétől egyre nagyobb méreteket öltenek. Peking politikája napjainkban a feszültséget növeli, s a konfliktusok élezése, a háborúra való felkészülés, a szocialista és más haladó erőkkel való nyílt politikai és katonai szembefordulás háborús veszélyforrást jelent. A fegyveres erők és a kínai belpolitika Kínában az 1949-es forradalom, a népi hatalom győzelme után a hatalmi rendszer kiépítésében kezdettől fogva különleges szerepet játszott a hadsereg és a katonai módszerek. A forradalom győzelme előtt — a forradalmi polgárháborúkban — a Kínai Kommunista Párt tagjai nagyrészt a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg katonái voltak. A politikai káderek szinte kizárólag a hadsereg soraiból kerültek ki, vagy oda integrálódtak. A japán intervenció elleni fegyveres harc és a polgárháborúk éveiben az anyagi 49
