Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés
2. A tanulmány végére érve joggal tehető fel a kérdés: Mi várható a konferencián a tengerparttal nem rendelkező országok gazdasági jellegű követelései vonatkozásában? Egyáltalán, milyen kilátásokkal számolhatunk a sokáig elhúzódó konferencián? A választ számos tényező nehezíti, nem utolsósorban az, hogy a tanulmány megírása és megjelenése között is jelentős időeltolódással számolhatunk. Mégis szükség van arra, hogy felelősen összegezzem álláspontomat, a következőképpen: a) Meggyőződésünk, hogy a tengerparttal nem rendelkező államok gazdasági igényeit is a konferencia napirendjén levő azon kérdések közé kell sorolni, amelyek az általános „csomagmegoldás” bár szerény, de mégis nélkülözhetetlen és integráns részét kell hogy képezzék. A gazdasági érdekek kielégítése különösen fontos a tengerparttal nem rendelkező fejlődő államok számára, de a csoport fejlett tagjainak is érdeke fűződik ahhoz, hogy ne adjon el „egy tál lencséért” olyan jogot, amely legalább potenciálisan és a jövőben még fontos részterület lehet a népgazdaság sokoldalú fejlesztésében. Hangsúlyoznom kell, hogy a tengerparttal nem rendelkező szocialista államok, így hazánk esetében is e jogok jövőbeni gyakorlása ésszerűen csak a szocialista gazgasági integráció keretei között képzelhető el. b) Ami a közvetlen kilátásokat illeti, ezt korántsem lehet optimistán megítélni. A konferencián erőteljesen érvényesül az a szemlélet — legalábbis a parti államok egy jelentős csoportja részéről —, amely a földrajzi fekvés adta előnyökre támaszkodva, továbbra is elutasít minden ésszerű kompromisszumot. Mivel ez a csoport birtokon belül van, és lényegében egyoldalú lépésekkel már befejezett tények elé akarja állítani a konferenciát, nagyon valószínűtlen, hogy jelentősebb engedményeket fognak tenni a tengerparttal nem rendelkező országok javára.43 A konferencia 7. ülésszakán mindazonáltal komoly erőfeszítésekre került sor kompromisszumos szövegek kidolgozása végett. Különös elismerés illeti ebben a vonatkozásban Nandan nagykövetet, a Fidzsi-szigetek küldöttségének vezetőjét, aki a nevéhez kapcsolódó tervezetekkel igyekezett áthidalni — mindeddig sikertelenül — a 69. cikkel kapcsolatos ellentéteket.44 c) A konferencia sikerét vagy kudarcát számtalan tényező fogja meghatározni. Kétségtelen, hogy a parti államok egy részének, legalábbis a parti tengerre, a gazdasági övezetre, sőt még a kontinentális talapzatra vonatkozó szabályozást tekintve, nincs égető szüksége az egyezményre. Ugyanakkor ők is érdekeltek a nemzeti joghatóságon túli tengerfenék kiaknázásában, az ezzel kapcsolatos eljárásrendszerre és a hatóságra vonatkozó egyezményes megoldásokban 45 Vitathatatlan, hogy a tengerparttal nem rendelkező államok, éppen azért, mert az egyoldalú lépések számukra csak hátrányosak lehetnek, őszintén érdekeltek a konferencia sikerében és az érdekeiknek megfelelő szabályozás kidolgozásában. Természetesen ilyen egyezményt csak kölcsönös kompromisz- szumok révén, csomagmegoldásra törekedve és a konszenzus módszerén alapuló határozathozatal segítségével lehet kidolgozni.48 Nem kétséges, hogy egy ilyen egyezmény nemcsak a szűkebb értelemben vett tengerjogi kérdések megoldását segítené elő, hanem nagymértékben hozzájárulna a nemzetközi együttműködés kiszélesítéséhez, a konfliktusveszélyek kiküszöböléséhez és így, végső soron, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához. 20
