Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Dobozi István: Az új nemzetközi gazdasági rend és a nyersanyagok körüli konfliktusok
zetközi nyersanyag-kereskedelem stabil árszínvonalon bonyolódjék le, amely megfelelően ösztönzi a termelőket a termelés színvonalának fenntartására, illetve növelésére, hatékonyságának javítására. Nem érdekeltek viszont olyan árszint megállapításában, amely jelentősen a hosszú távú piaci trend fölött húzódik, s ezzel a fogyasztó országokból a termelő országokba irányuló jövedelemtranszfer (burkolt segély) mechanizmusává válik. Az ársávok tárgyalásakor gyakran áthidalhatatlan ellentétek alakulnak ki a jövőben várható áralakulásról, s arról, hogy az árváltozások jtrend- vagy konjukturajellegűnek minősüljenek. Gyakori fogyasztó—termelő ellentétek alakulnak ki a kiegyenlítő készletek finanszírozásának kérdésében is. A termelő országok között is súlyos konfliktusok keletkezhetnek a kvóták, az árak és a termelés növelésének kérdéseiben. Az áruegyezményekkel járó konfliktusok, feszültségek és korlátok oda vezettek, hogy a második világháború óta létrejött fél tucat egyezmény csupán mérsékelt piac- és árszabályozó szerepet tudott betölteni. Hosszú távon egyetlen áruegyezmény sem bizonyult erősebbnek a piaci erőknél. A nagyarányú piaci mozgásokat az áruegyezmények — szabályozó eszközrendszerük korlátozott „ütőképessége” miatt — rendszerint nem tudják közömbösíteni, ilyen időszakokban a piaci erők széthullással fenyegetik az egyezményt. Az áruegyezmények olyan időszakokban képesek hatékonyan működni, amikor a piaci hullámzások nem nagyok. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy az áruegyezmények akkor szűnnek meg, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, s akkor működnek, amikor nincs nagy szükség rájuk. Nem tekinthető véletlennek, hogy az 1973—1974. évi „árciklont” egyik áruegyezmény sem élte túl a széteséssel egyenlő megrázkódtatások nélkül. 1978 őszén négy nyersanyagról (ón, kávé, kakaó, cukor) volt érvényben nemzetközi áruegyezmény, s előrehaladottabbak voltak az új nemzetközi búzaegyezmény megkötésére irányuló tárgyalások is. Hazánk részt vesz mind a négy működő áruegyezményben. Exportbevétel -szabályozó mechanizmusok A nagyobb árstabilitásra irányuló nemzetközi áruegyezmények mellett a nyersanyagpiaci ingadozások „kezelésének” másik formája az exportőrök bevételeinek stabilizálása. Az exportbevételek stabilizálására irányuló kiegyenlítő finanszírozás — eltérően például a kartellektől és az áruegyezményektől — nem avatkozik vele közvetlenül az árképzésbe, csupán az áralakulás kedvezőtlen következményeit csillapítja. Úgy működik, hogy a nyersanyagok exportbevételének egy alapidőszakhoz (alapértékhez) viszonyított csökkenésekor az exportőrök kiegyenlítő (a csökkenést ellensúlyozó) finanszírozásban részesülnek. Az első jelentősebb rövid lejáratú nemzetközi kiegyenlítő finanszírozási mechanizmus a Nemzetközi Valutaalap (IMF) keretében jött létre 1963-ban. E kiegyenlítő finanszírozás azoknak a nyersanyag-exportáló tagországoknak áll a rendelkezésére, amelyek az exportbevételek átmeneti csökkenése következtében fizetésimérleg-nehézségekkel találják szemben magukat. A Valutaalap kiegyenlítő finanszírozási alapja igen korláto39
