Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Dobozi István: Az új nemzetközi gazdasági rend és a nyersanyagok körüli konfliktusok
polisztikus piaci struktúrában a nagy nyersanyagszállító vállalatok rendszerint együttesen határozzák meg az ún. termelői (vagy jegyzett) árat, amelynek szintje viszonylag ritkán változik. Az exportáló vállalatok állandó vevői a jegyzett áron juthatnak a szükséges nyersanyagokhoz, amely számukra nagyobb árstabilitást és pontosabb tervezést tesz lehetővé, mint a szabadpiaci beszerzések. A jövőben várhatóan tovább fokozódik a hosszú lejáratú szállítási szerződések keretében lebonyolódó nemzetközi nyersanyagforgalom. Az utóbbi évek nyersanyag- és energiaellátási zavarai és az annak nyomán kialakult nagyfokú biztonságigény a felhasználó vállalatokat a korábbinál is nagyobb mértékben ösztönzi szilárd, tartós és tervezhetőbb ellátási rendszer kiépítésére. A nemzetközi vállalatokon belüli forgalom és a hosszú lejáratú szerződések szerepének számottevő fokozódása, a nemzetközi nyersanyagpiacok monopolizáltságának előrehaladása azt okozta, hogy a legtöbb nyersanyag esetében lényegesen csökkent a szabadpiaci értékesítés szerepe. A színesfémek nemzetközi forgalmában a szabadpiaci értékesítés aránya jelenleg 10—15 százalék, az alumíniumnál 5—10 százalék, a réz esetében 10—-15 százalék (a második világháború előtt 40 százalék, az ötvenes évek elején 25 százalék volt), a vasérc esetében pedig 30 százalék.7 A szabadpiacok, különösen a londoni fémtőzsde, az utóbbi években egyre inkább nagyarányú spekuláció színterévé váltak. A londoni fémtőzsdén a tényleges árueladással és -vétellel járó műveletek aránya az egész tőzsdei forgalom 10—15 százaléka. Tekintettel arra, hogy a szabadpiacokon a nemzetközi nyersanyag-kereskedelemnek viszonylag kis része bonyolódik le, a szabadpiaci áralakulás nem feltétlenül tükrözi valamely nyersanyagágazat egészének nemzetközi egyensúlyi helyzetét. A szabadpiaci árak így mind tökéletlenebben reprezentálják a „világpiaci árat”. A szabadpiaci árak alapvetően csak a vásárlók és eladók viszonylag szűk körére jellemző keresleti és kínálati viszonyokat tükrözik. A szabadpiacok rövid lejáratú ügyleteinek nagy része viszonylag kis közvetítő kereskedelmi cégek és kis felhasználó vállalatok között jön létre. A nemzetközi kormányközi termelői kartellek (egyesülések) árszabályozó tevékenysége A tőkés nemzetközi nyersanyagpiacok kartellizálódási folyamatának az utóbbi időben egyik szembetűnő jellegzetessége e folyamatnak vállalati szintről mindinkább kormányközi szintre helyeződése. A nemzetközi kormányközi termelői kartellek a nyersanyagpiacok szervezeti fejlődésének sajátos formái, amelyek különböznek mind a nemzetközi vállalatok kartelljeitől, mind a termelő és fogyasztó országok kormányainak részvételén alapuló nemzetközi áruegyezményektől. A hagyományos nemzetközi termelői kartellekkel szemben nem vállalatok, hanem túlnyomórészt fejlődő országok kormányai a tagjai, s a nemzetközi nyersanyagegyezményektől eltérően a kartellben nem vesznek részt az importáló országok kormányai. A hatvanas évek elejétől napjainkig a fejlődő országok közel 20 kormányközi ter35
