Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Dobozi István: Az új nemzetközi gazdasági rend és a nyersanyagok körüli konfliktusok
1. A fejlett tőkés gazdaságok ciklikus működésének módosulása. A szóban forgó gazdaságok újratermelési ciklusainak szinkronba kerülése és ebből fakadóan a ciklikus kilengések megnagyobbodása olyan, a szokásosnál erőteljesebb keresleti hatásokkal járt, amelyekhez a rövid és közép távon alapvetően rugalmatlan kínálati rendszer nem volt képes alkalmazkodni. Ismeretes, hogy a kínálatot akárcsak kevéssé meghaladó kereslet is aránytalanul nagy áremelkedést vált ki a keresleti többlet mértékéhez képest. Lényegében ez volt a legfontosabb oka az 1973—1974. évi „árrobbanásnak” is. 2. A keresleti oldalon váratlanul jelennek meg olyan masszív importkereslettel rendelkező vásárlók, amelyek igényeinek kielégítésére a kínálati szektor — a már említett merevsége miatt— nem képes. Például az amerikai olajimport megduplázódása az 1970-es évek elején az import szabaddá tételével elsőrendűen járult hozzá a korábbi nemzetközi olajpiaci helyzet visszájára fordulásához, az eladók piacának kialakulásához, s így piaci oldalról teremtett kedvező feltételeket az OPEC áremelései számára. 3. A tőkés nemzetköz} pénzügyi rendszer súlyosbodó zavarai és a gyors infláció fokozza egyes nyersanyagok spekulatív szerepét. A spekulatív nyersanyagügyletek jelentőségének fokozódása az utóbbi években növelte a kereslet kiszámíthatatlan destabilizáló hatásait a nemzetközi nyersanyagpiacokon. A felsorolt kínálati és keresleti tényezők következtében a tőkés nemzetközi nyersanyag-ellátási rendszer működése még inkább konfliktusérzékennyé és kiszámíthatatlanná vált. A nemzetközi nyersanyag- és energiaellátásban bekövetkezett váratlan változások (mindenekelőtt az „árrobbanás” és az ellátási korlátozások) által kiváltott nagyfokú bizonytalanságot tovább fokozta a hetvenes évek első felében sok helyütt újjáéledt félelem a nyersanyag- és olajkészletek „közelgő” kimerülésével kapcsolatban. A Római Klubnak A növekedés határai című, világszerte nagy figyelmet kiváltó tanulmánya, amely szerint a világgazdaság távlati összeomlásának alapvető oka a természeti erőforrások kimerülése, kétségtelenül hozzájárult a nyersanyag- és energiaellátással kapcsolatban kialakult általános bizonytalanság további fokozódásához. A szóban forgó tanulmány és a körülötte kibontakozó vita hatását erősen fokozta az a körülmény, hogy olyan időpontban jelentkezett, amikor — gazdasági és politikai okokból — a nyersanyag- és olajpiacon korábban soha nem tapasztalt rövid idő alatt nagyarányú áremelkedés bontakozott ki, amelyet a hadászati fontosságú kőolaj esetében ellátási korlátozások (embargók) is kiegészítettek. A nyersanyag- és energiaellátási rendszernek a hetvenes évek első felében tapasztalt fokozott működési zavarait azután sokan — helytelenül — A növekedés határaiban szimulált, malthusiánus tulajdonságokat felmutató világfejlődés előjeleinek tekintették. Ha a tanulmány a világgazdaság „nyugodtabb” fejlődési szakaszában jelent volna meg, hatása feltehetően jóval kisebb lett volna, így azonban tagadhatatlanul zavaróan hatott. A nyersanyag- és energiaproblémák fokozódó előtérbe kerülése kapcsán végül szólni kell egy fontos, több említett tényezővel is összefüggő folyamatról, nevezetesen az „új nemzetközi gazdasági rend” megteremtéséért folytatott harcról. Ismeretes, hogy az új nemzetközi gazdasági rend célrendszerében a nemzetközi nyersanyagproblémák meg3i
