Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Dobozi István: Az új nemzetközi gazdasági rend és a nyersanyagok körüli konfliktusok
A „klasszikus” nemzetközi nyersanyag-ellátási rendszer jelentős átalakulása az 1970-es években Az 1970-es évek eddig eltelt időszakának gyors drámai világgazdasági változásaiban a nyersanyag- és energiaproblémák kiemelt szerephez jutottak, „problematikus” jellegük tovább fokozódott. A nemzeti nyersanyag- és energiagazdálkodás feltételeit a tőkés világgazdaság mindegyik országában alapvetően módosította a hagyományos nemzetközi nyersanyag-ellátási rendszer jelentős módosulása és az értékarányok radikális megváltozása. A tőkés nem%etkö%i kitermelő ipar „klasszikus rendje” olyan mértékben bomlott jel, amilyen mértékben a vezető tőkésállamok elveszítették politikai ellenőrzésüket a nyersanyag- és olajtermelő fejlődő országok kormányai felett, és amilyen mértékben a fejlett tőkés országok transznacionális vállalatainak pozíciója meggyengült a fejlődő országok nyersanyagágazataiban. A tőkés nemzetközi nyersanyag-ellátási rendszernek már az 1960-as években megkezdődött átalakulása a hetvenes évekre rohamosan kiteljesedett. E téren a zavarok elsősorban a fejlődő országok nyersanyagtermelő ágazataiból indultak ki. A tőkés nemzetközi nyersanyag-ellátási rendszerben a kínálat fokozódó instabilitása és zavarkeltő ereje alapvetően az alábbi tényezőknek tulajdonítható: 1. A fejlett tőkésállamok vertikális felépítésű transznacionális vállalataira alapozott ellátási rendszer meggyengült a fejlődő országok kormányainak erőteljes államosítási és ellenőrzési törekvéseinek, intézkedéseinek hatására. 2. Ezzel párhuzamosan azonban nem alakultak ki stabilnak tekinthető együttműködési (intézményesj mechanizmusok Az ellátási rendszer kritikus pontján, a nemzetközi vállalatok és a fejlődő országok kormányainak kapcsolatában. Kétségtelenül vannak törekvések új típusú vállalkozások keresésére és alkalmazására, de a fokozódó politikai és gazdasági kockázat következtében világosan kirajzolódik a nemzetközi kitermelő ipari tőke vonakodása a fejlődő országokban eszközölt beruházásoktól. 3. A kínálat szervezettségét, intézményesülését fokozták a fő nyersanyag-exportáló országok. Ez a felismert közös gazdasági érdekek alapján export- és árszabályozó termelési csoportosulások kialakulásához vezet. A hagyományos nemzetközi vállalati nyersanyag kartellek helyébe kormányzati kartellek lépnek. 4. A nemzetközi nyersanyag-ellátási rendszer növekvő mértékben politizálódott a kormányok közvetlen részvételének és a növekvő mértékű termelői-fogyasztói inter- dependenciának a következtében. Interdependens gazdasági struktúrában a politizálódást mindenekelőtt a gazdasági rendszer fokozódó zavarai idézik elő. Az olaj politikai fegyverként va'ó alkalmazása az arab OPEC-országok részéről csupán a leglátványosabb megnyilvánulása volt a politizálódási folyamatnak. A kínálat fokozódó politizálódása és általában az ellátási rendszer működési zavarai hasonló változást indítottak el a keresleti oldalon is. Ennek következtében a nyersanyag- és energiakérdések a nemzetközi politika legmagasabb szintjére helyeződtek. A nemzetközi nyersanyag-ellátási rendszer működésének zavarai az utóbbi években fokozottan keletkeztek a keresleti szférában is. E tekintetben a következő tényezőket tartom fontosnak. 30
