Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 2. szám - Nemes Pál: A nemzetközi helyzet napjainkban

valakit is kioktatnánk, úgy véljük, van néhány dolog, amelyet az amerikai politikusoknak — ha a béke és a biztonság megszilárdítását óhajtják — szem előtt kellene tartaniuk.

— Az „amerikai évszázad” illúzióját szertefoszlatta az élet, azt feltámasztani semmilyen erővel sem lehet. Nincs más út, mint az őszinte, az érdekeket kölcsönösen figyelembe vevő együttműködés a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A Szovjetunió kiszorításának kísérlete a nemzetközi problémák megoldásából meddő kísérlet; csak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együttműködve lehet a válsággócokat felszámolni.

— A fegyverkezési verseny, a szocialista országok elleni gazdasági embargó okozhat némi nehézségeket a szocialista országoknak, de ha az az ötvenes évek első felében ha- hatástalan volt, a mai körülmények között méginkább az. A szocialista országok semmiképp sem fogják megengedni, hogy a katonai erőegyensúly felbillenjen, s az imperialista hatalmak katonai erőfölényre tegyenek szert. Nincs más út, mint a leszerelési tárgyalások, s ebben a Szovjetunió és a többi szocialista ország korrekt partner, mint ahogy azt a leszerelés számos részproblémájáról, többek között a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról kötött szerződések bizonyítják.

— Az új amerikai Kína-politika veszélyes a békére és a biztonságra nézve, a szélsőséges nyugati vezetők de facto szövetkezése a kínai vezetőkkel lényegében politikai hazárdjáték. Önmagában véve is ellentmondás, hogy a békét és a biztonságot állítólag óhajtó amerikai vezetők az új világháború kirobbantása érdekében ténykedő kínai vezetőkkel akarják szilárdítani a békét. A kínai vezetők felhasználása a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen játék a tűzzel, olyan játék, amely lángba boríthatja a világot. Arról talán nem is kellene szólni, hogy a kínai vezetők veszélyes politikája végül is az amerikai és a nyugat-európai érdekeknek okozza majd a legnagyobb kárt. A kínai vezetők déli irányú expanziója előbb-utóbb amerikai érdekeket sért, de ugyanilyen irányba mutat a kínai—japán békeszerződés és gazdasági együttműködés logikája is.

Japán vezetői hosszú huzavona után a múlt évben belementek a szerződés aláírásába, nyilván abban a reményben, hogy Kínát befoghatják a japán politikai és gazdasági törekvések szekerébe. A kínai nyersanyagtartalékok, az olcsó kínai munkaerő reménye, úgy látszik, megigézte a japán tőkéseket, hiszen a kínai nyersanyagok kiaknázásával, a kínai munkaerőtartalék felhasználásával Japán még erősebb gazdasági hatalommá lehet s még inkább versenyképessé válhat a világpiacon. A japán vezető körök azonban nyilván tanultak a történelmi leckéből, és nem hihető, hogy bevonhatók lennének a Szovjetunió ellen irányuló katonai kalandokba. Inkább a dolog másik oldalára kell rámutatnunk: Japán már most is elég gondot okoz az amerikai és a nyugat-európai tőkéseknek olcsó és jó minőségű áruival, hát még ha sikerül kiaknáznia a kínai nyersanyagtartalékokat és bevonnia a termelésbe az olcsó kínai munkaerőt.

— A kínai gazdaságfejlesztési tervek segítése önmagában nem kifogásolható, de a kínai katonai potenciál erősítése igen. Aki a kínai vezetést katonai tekintetben erősíti, lényegében a békét és a biztonságot ássa alá. Ez ellen minden békeszerető államnak, a békéért harcoló tömegeknek is fel kell lépniük. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, ahogy telik az idő, úgy csökkennek a nyugati remények. Kínában nagy a fogyasztói ke2}