Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés
IV. A tengerparttal nem rendelkező államok részvétele a gazdasági övezetek élővilágának kiaknázásában A II. rész 2. pontjában kifejtettek szerint a tengerparttal nem rendelkező államok egyik legfontosabb célja a konferencián az, hogy megakadályozzák a parti államok joghatóságának túlzott kiterjesztését a létrehozandó gazdasági övezetekben, és egyúttal biztosítsák, legalább részben és potenciálisan, az övezetek élővilágának kiaknázásában való részvételüket. 1. Azt még a gazdasági övezetek gondolatának élharcosai sem tagadhatják, hogy az egyezményeken alapuló hagyományos tengerjog nem ismeri el jogszerűnek a „kizárólagos” gazdasági övezetek egyoldalú létesítését.37 Másrészt azonban az sem vitatható, hogy az elmúlt években a parti államok többsége egyoldalú nyilatkozatokkal halászati övezeteket létesített. A legtöbb ilyen nyilatkozat hangsúlyozta, hogy a halászati övezetek létesítése ideiglenes jellegű, és majd az új tengerjogi rendezéssel válik véglegessé. Megfigyelhető az is, hogy a halászati övezetekre vonatkozó rendelkezések zöme igazodik a tengerjogi konferencián tárgyalási alapként szolgáló tervezet rendelkezéseihez 30 A 200 mérföldes gazdasági övezet létesítése világviszonylatban a%t jelenti, hogy az egész ten~ ger alatti olaj- és földgázkészlet, a legkönnyebben kiaknázható ásványkincsek, valamint a tengeri halászatból származó halzsákmány 85—95°/0-a a parti államok fennhatósága alá kerül?9 Érthető és logikus tehát a tengerparttal nem rendelkező és földrajzilag hátrányos helyzetben levő országoknak az a törekvése, hogy az új tengerjogi rendezés során, a méltányosság és az igazságosság alapján, legalább minimálisan, szerény lehetőséget kapjanak a tenger élővilágának —- tehát lényegében a halállománynak — a kiaknázásában való részvételre. Röviden összefoglalom a kérdés körül zajló vitát, az egymással ütköző álláspontokat és a kibontakozó megoldási lehetőségeket.40 A tengerparttal nem rendelkező és földrajzilag hátrányos helyzetben levő államok csoportjának álláspontjára, ha azt „történeti” összefüggéseiben nézzük, a rugalmasság és a kompromisszumra való készség jellemző. A III. tengerjogi konferencia első ülésszakain például a csoport többsége még az övezetek ásványkincseinek kiaknázásában való részvétel valamilyen lehetőségét is szerette volna biztosítani. A 3. (genfi) ülésszak után azonban a követelések lényegében csak az élővilág kiaknázásában való részvételre korlátozódtak. Ez abból a reális felismerésből származott, hogy a parti államok, a kontinentális talapzat intézményére és a szerzett jogokra hivatkozva, semmiképpen nem fogadják el még a legszerényebb, jelképes „osztozkodást” sem a teljesen magukénak vallott olaj- és ásványkincsekben. A következő fontos változás a 3. ülésszakon (1975) az volt, hogy a tengerparttal nem rendelkező és a földrajzilag hátrányos helyzetben levő országok követeléseinek terjedelme különbözően alakult a két „alcsoport” esetében. Korábban a csoport számára egységesen az élővilág kiaknázásában való részvétel jogát kívánták biztosítani az egyenlőség és a diszkrimináció-mentesség alapján, ezután ez a formula csak a tengerparttal nem rendelkező államok részvételére vonatkozott, míg a földrajzilag 17
