Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Szkorov, A.: Nyugat-Európa és a fejlődő országok: a gazdaság és a politika kérdései
világgazdaság növekedésének ütemét, abból a célból, hogy a nemzetközi jövedelemújraelosztás útján korlátozzák a fogyasztást a gazdag országokban és kielégítsék a szegény országok lakosságának minimális alapvető szükségleteit. Emellett a fejlődés konkrét céljainak a kétezredik évre, a jelentés szerzőinek véleménye szerint, nem annyira az egy főre eső jövedelem maximális növekedésében kell kifejeződniük, mint inkább a lakosság életében bekövetkező minőségi változásokban, így az átlagos életkor 65 évre való növekedésében, abban, hogy az írni-olvasni tudók száma eléri a 75%-ot, a gyermek- halandóság 5%-ra csökken, a születési arányszám 2,5%-ra csökken stb. A legfejlettebb országok legfőbb pénzforrásául a gazdag államok költségvetési kiutalásai kell hogy szolgáljanak, a viszonylag fejlettebbek legfőbb pénzforrása a tőke világpiacán való szabad részvétel. Ezzel kapcsolatban a jelentés javasolja egy Világkincstár létrehozását; ennek bevételeit a nemzetek világközösségének tulajdonában levő vállalatok nemzetközi koncessziókért fizetett illetékeik alkotják majd. Nemzetközi adókivetéssel javasolják sújtani többek között a nem kívánatos fogyasztást a gazdag országokban (például a fényűzési cikkeket), valamint a fegyverkezési kiadásokat, b) A. nemzetközi valutarendszer reformja A jelentés szerzői az új gazdasági rend egyik legfontosabb alkotórészeként azt javasolják, hogy a Nemzetközi Valuta Alap égisze alatt hajtsák végre a nemzetközi pénz- forgalom gyökeres reformját, mégpedig úgy, hogy új fizetési eszközt vezetnek be, amelynek mint világpénznek helyettesítenie kell az aranyat és a nemzeti valutákat. E fizetési eszköz mintájának a jelentés szerzői a Nemzetközi Valuta Alap által 1970 óta alkalmazott SDR-t tekintik. c) Élelmezés Az élelmezési probléma megoldása céljából a jelentés azt javasolja, hogy térjenek át a rászoruló országokba irányuló élelmiszer-szállítmányok bővítéséről a helybeli termelés növelésére; így elérhető, hogy az egyes térségek legalábbis önellátók legyenek. A jelentés szerint növelni kell a tőkeberuházásokat a mezőgazdaság agrotechnikai színvonalának javítása céljából, s emellett messzemenő földreformot kell megvalósítani, amely megtisztíthatná az utat a „paraszti kapitalizmus” szabad fejlődése számára. A válsághelyzetek megelőzésére a szerzők javasolják, hogy az élelmiszer nemzetközi exporttartalékait növeljék 100-ról 150—170 millió tonnára, a mezőgazdasági problémák rendezését pedig bízzák egy Világélelmezési Ügynökségre. d) Iparosítás, kereskedelem és nemzetközi munkamegosztás Az új gazdasági rend megteremtésével kapcsolatos kulcsfontosságú feladatnak tartják a szerzők az új, „optimális” és dinamikusan fejlődő nemzetközi munkamegosztás kialakítását, amelyben a felszabadult országok mindinkább növekvő szerepet játszanak majd. E feladat megoldásának fő eszköze a szerzők szerint a fejlődő országok széles körű iparosítása, amelynek „kettős rendszeren” kell alapulnia: a munkaigényes rendszer a foglalkoztatottság növelését, a tőkeigényes rendszer a fogyasztási és a termelési rendeltetésű cikkek termelését szolgálja. e) Tudományos-műszaki fejlődés A nemzetközi tudományos és műszaki együttműködés hatékonyságának növelése 109
