Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Sz. Kiss Csaba: Az Ausztrál külpolitika változásának fő iránya
SZ. KISS CSABA Az ausztrál külpolitika változásának fő irányai Ausztrália, ez a nem egészen 14 millió lakosú, de világviszonylatban jelentős természeti erőforrásokkal és hatalmas fejlődési perspektívákkal rendelkező kontinens-ország 1973 és 1975 között tevékeny szerepet vállalt a nemzetközi enyhülésben. Az akkor kormányon levő Ausztráliai Munkáspárt (ALP) Gough Whitlam miniszterelnök vezetésével számos vonatkozásban szakított 23 éven át megszakítás nélkül kormányzó liberális elődeinek a hidegháború szellemében fogant, megkövesedett irányvonalával, amely szinte fenntartás nélkül kiszolgálta az Egyesült Államok globális — és ezen belül ázsiai — stratégiáját. Whitlam igyekezett hozzáigazítani az ország nemzetközi kapcsolatrendszerét korunk olyan új realitásaihoz, mint a nemzetközi és különösen az ázsiai erőviszonyoknak az imperializmusra nézve hátrányos megváltozása, a békés egymás mellett élés térhódítása. A Whitlam-kormányt belpolitikai viharok közepette 1975 végén megbuktató — és az 1977. december 10-i választásokon hivatalában megerősített — liberális és agrárpárti koalíció jó néhány területen visszakozott a korábbi merev, hidegháborús vonalra, más vonatkozásokban igyekszik megőrizni az új külpolitikai lépések eredményeit. A folytonosság és a változás dialektikájának áttekintése e távoli ország külpolitikájában több szempontból aktuális. Ausztrália nemzetközi súlya — az ország stratégiai helyzetének, dinamikusan bővülő gazdasági potenciáljának következtében — a hatvanas évek vége óta különösen gyors ütemben nő. Ausztrália jelenleg első a v lágon a bauxit és az illénium, második a vasérc és a cirkon, harmadik az ólomérc, negyedik a nikkel és a cinkérc termelésében, hetedik a réz és nyolcadik a szén termelésében. Mező- gazdasági termelése és exportja szintén számottevő: a világ első gyapjúexportőre, második legnagyobb marhahús- és cukorexportőre.1 Az ausztrál külpolitika hagyományos törekvései és kapcsolatai a legutóbbi nyolctíz esztendő alatt mélyrehatóan megváltoztak. Az ország egyre gyakrabban és erőteljesebben lép fel önálló erőközpontként a nemzetközi kapcsolatokban. Ez részben következménye a nemzetközi helyzet általános változásainak, ugyanakkor befolyásolja is a nemzetközi tendenciákat, mindenekelőtt Ázsiában, melyhez Ausztráliát különleges ér3i
