Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 1. szám - SZEMLE - Joó Rudolf: A "Capotorti-jelentés"

és politikai bonyolultságát. A jelentés a kisebbségek tényleges helyzetének kritikai feltárására törekedett, ugyanakkor legfontosabb (esetenként kizárólagos) forrásai a kormányok által nyújtott tájékoztatók voltak.

A tanulmány tudományos értékének megítélésekor ezért nem kérhetjük számon a szerzőtől — szemben egy „magánkutatói” művel — a kritikai szempont következetesebb érvényesítését. Ezzel szemben joggal támad hiányérzetünk, amikor az általános elméleti fejezetek — tartalmat és megközelítési módot is befolyásoló — forrásait tekintjük át. Itt ugyanis csak elvétve találkozunk szocialista országban megjelent művel, holott a nemzeti, faji, nemzetiségi kérdés szocialista irodalma közismerten rendkívül gazdag. (Meg kell jegyeznünk, hogy néhány ismert nyugati szerző: pl. Heinz K/oss, Albert Verdoodt, Guy Héraud, Manfred Straka alapvető munkái is hiányoznak a bibliográfiából.)

A Capotorti-jelentés tudományos értéke mindenekelőtt a szerteágazó kérdéskör rendszerezésében, a további kisebbségi kutatást is elősegítő rendező elvek kidolgozásban van. Emellett a munka számos újszerű, továbbgondolásra érdemes jog- és politikaelméleti megállapítást tartalmaz a kisebbségvédelemre vonatkozóan. (Pl. a többség—kisebbség viszonyának szociológiai megközelítése, a különleges kisebbségi jogok és az általános emberi jogok alapvető összefüggése stb.) Ezek az új szempontok hasznosíthatók mind a hazai kutatómunkában, mind nemzetiségpolitikai gyakorlatunk pozitív jellemzőinek további gazdagításában.

1 Az emberi jogok dokumentumokban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1976. 393. 1.

2 Az elnevezés sokszor a kisebbség típusára utal. A kisebbségek osztályozásában: fajtákra, típusokra osztásában hasznos támpontul szolgál Kováéi László: Kisebbség—nemzetiség. Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1967. 60-91. 1.

3 E/CN. 4/Sub. 2/384. ül. fejezet, 4. 1.

4 E/CN. 4/Sub. 2/384. III. fejezet, 17. 1.

6 Az 1966-ban aláírt Egyezségokmányt a szocialista országok megfelelő időben ratifikálták, ugyanakkor a tőkés országok egy része még ma is vár a törvénybeiktatással. Az Egyesült Államok törvényhozása 1977-ben ratifikálta az okmányt.

6 Lásd Szabi Imre: Kulturális jogok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1973.

7 E/CN. 4/Sub. 2/384. V. fejezet, 21.1.

8 E/CN. 4/Sub. 2./384. IV. fejezet, 17.1.