Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - SZEMLE - Joó Rudolf: Harminc éves a magyar-lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés
Harmincéves a magyar-lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés 1948. június 18-án Varsóban Dinnyés Lajos magyar és Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök aláírta a magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. E történelmi jelentőségű, hét cikkből álló dokumentum bevezető részében hivatkozik arra, hogy a szerződés támaszkodik a két nép közötti évszázados barátság hagyományaira, valamint arra, hogy a két nép szükségesnek tartja együttműködésük elmélyítését gazdasági fejlődésük elősegítése, az általános béke , és biztonság megszilárdítása céljából. A magyar és a lengyel nép közötti barátság régi keletű, ezer esztendős. A politikai, gazdasági és kulturális fejlődés számos hasonlósága, a nemzeti felszabadító törekvések azonos vonásai alakították ki az idők folyamán. Évszázadokon át sokszor folyt a két nép történelme közös mederben. Legjobb fiai nemegyszer harcoltak közös zászló alatt, egyazon célokért. E célokat a századok során a körülmények bukásra ítélték. A Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelme teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy 1948-ban — száz évvel Petőfi Sándor és Bem küzdelme után — megvalósuljon a két testvéri nép tartós, jövőt építő összefogása. A legutóbbi három évtizedben hagyományos barátságunk kiteljesedett és szilárd elvi alapot kapott: mindkét nép a szocializmust építi, elgondolásaiban, politikájában a marxizmus—leninizmus útján halad. Az okmány megerősíti azt a rokonszenvet, amely nem új, de csak 1948-ban, a népi demokratikus rendszer megerősödése után ölthetett szerződéses formát. Érdemes utalni arra, hogy a két világháború közötti időben az uralkodó nagybirtokos és polgári osztályok képviselői sokat beszéltek a két nép barátságáról, sorsközösségéről és összetartozásáról, de kiállásaik tartalomtól megfosztott frázisok voltak csupán. Az akkori uralkodó körök, Horthyék és Pilsudskiék önző céljaikat követték, és ennek megfelelően azért közeledtek egymáshoz, azért nyilvánították ki oly gyakran kölcsönös rokonszen- vüket, mert rendszereik az úri osztályok munkás- és parasztellenes szövetségét testesítették meg, és közös jellemzőjük volt az erős szovjetellenesség, az antikommunizmus. Ugyanakkor a magyar és a lengyel társadalom szélesebb rétegeiben — a kormá95
