Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Prandler Árpád: A szovjet külpolitika alapelvei az új alkotmányban
hét elv azonban itt három másikkal bővült ki. Az egyik az ENSZ Alapokmányában is szerepelt: az emberi jogok tiszteletben tartásának elve. A másik kettő pedig a határok sérthetetlenségével és az államok területi épségével kapcsolatos. Az a tény, hogy a helsinki Záróokmány elveinek sora az 1970-es Nyilatkozathoz képest kibővült az emberi jogokkal kapcsolatos elvvel, mutatja, hogy ezen a területen az utóbbi évtizedekben komoly fejlődés következett be. Elegendő, ha az 1966-ban kidolgozott két egyezségokmányra, a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmányára utalunk, amelyek azonban csak 1976-ban léptek hatályba, mivel ekkor került sor a szükséges harmincötödik megerősítő okirat letételére. Megjegyzem, hogy Magyarország a többi szocialista országgal együtt már 1974-ben részesévé vált az egyezségokmányoknak, míg az Egyesült Államok és néhány más nyugati ország a mai napig nem tette meg ezt a lépést. Mint a szovjet szakirodalom is rámutat, az új szovjet alkotmány nem elégszik meg az alapelv deklarálásával, hanem a 7. fejezetben részletesen taglalja a Szovjetunió állampolgárainak alapvető jogait, szabadságjogait és kötelezettségeit, biztosítva egyúttal a jogok megvalósításának lehetőségeit.7 A határok sérthetetlensége és az államok területi épsége két olyan elv, amely a helsinki Záróokmányban szerepelt először önállóan. Azért hangsúlyozom, hogy önállóan, mivel mindkét esetben olyan fogalmakkal van dolgunk, amelyek már korábban is megjelentek más összefüggésben, különböző nemzetközi dokumentumokban. így a területi épség és a politikai függetlenség védelme mind a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányában, mind pedig az ENSZ Alapokmányában szerepel. A határok sérthetetlensége és a területi épség elve azonban azért került önálló elvként a Záróokmányba, mivel az újkori európai történelem, de különösen a második világháború tapasztalatai minden kétséget kizáróan megmutatták az európai béke és biztonság, valamint a határok és az országok területi épsége közötti szoros kapcsolatot és kölcsönhatást. b) Mindezek után vizsgáljuk meg az alapelvek jellegét, a nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepüket. Ehelyütt természetesen nem térhetünk ki a kérdéssel kapcsolatos valamennyi összefüggésre. Mivel azonban a helsinki Záróokmány elveit a szovjet alkotmány államjogilag is megerősíti, felmerül a kérdés, vajon ezek az alapelvek tartalmaznak-e olyan értékítéletet, amelynek alapján eldönthető valamely állami külpolitikai magatartás pozitív vagy negatív volta a társadalmi haladás szempontjából. Vagyis, semleges jellegűek-e a nemzetközi jog alapelvei, és ezáltal a nemzetközi kapcsolatokban a status quót, az adott társadalmi keretek konzerválását szolgálják-e, vagy sem?8 Kiindulópontkét el kell fogadnunk, hogy a nemzetközi jog szabályai a különböző osztályérdekeket tükröző államok akaratmegegyezése alapján jönnek létre, és ezért kompromisszumos jellegűek. Jellemző rájuk a konszenzusra való törekvés, amely egyúttal lehetőséget ad az eltérő értelmezésre. Korunk nemzetközi jogának alapelveit azonban egyszersmind az jellemzi, hogy kialakulásukra meghatározó befolyást gyakoroltak e korszak pozitív, a társadalmi haladást szolgáló erői, azaz a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi munkásmoz7
