Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Prandler Árpád: A szovjet külpolitika alapelvei az új alkotmányban
galom és a nemzeti felszabadító mozgalmak. Mint már rámutattunk, a nemzetközi politikai kapcsolatok és a nemzetközi jog szempontjából különösen szerencsés történelmi sorsfordulót jelentett a második világháborúban győztes antifasiszta koalíció által kidolgozott ENSZ Alapokmány. Az olyan, már korábban megfogalmazódott demokratikus alapelvek, mint az államok szuverén egyenlősége, a belügyekbe való beavatkozás tilalma, a viták békés rendezésének kötelezettsége mellett olyan új, a társadalmi haladást elősegítő elveket is magában foglalt már az Alapokmány, mint az erőszak tilalma, a népek önrendelkezésének elve, az emberi jogok tiszteletben tartása. A fentiek alapján úgy érvelhetünk, hogy a% alapelvek nem a status quót szolgálják, nem gátolják a társadalmi haladásért és a nemzeti felszabadulásért küzdő erők harcát, mert: — először, az erőszak tilalmának az elve csak az államközi kapcsolatokra vonatkozik, nem pedig az adott ország belső, tegyük fel, polgárháborús helyzetére, a nemzeti felszabadító erők küzdelmére. Az erőszak tilalma ugyanakkor a külső beavatkozás ellen irányul, azaz az ellenforradalom exportja ellen; — másodszor: a nemzeti felszabadító mozgalmak más államok által történő támogatásának jogszerűségét más oldalról a népek önrendelkezési jogára vonatkozó elv biztosítja. Ezt többek között a Biztonsági Tanács és az ENSZ Közgyűlés számos határozata is aláhúzza. Megállapítható tehát, hogy korunk nemzetközi jogi alapelvei valóban kizárják az általános, világméretű osztálykonfliktusok olyan megoldását, amelyben a két világrend- szer az erőszakot vagy az erőszakkal való fenyegetést alkalmazná. Éppen ebben rejlik az alapelvek legnagyobb pozitívuma. Az emberiség békés jövőjének biztosítását — mind a nukleáris katasztrófa elkerüléséhez, mind pedig a világméretű haladáshoz fűződő közös érdekeket — csakis a háborúk és az erőszak kiküszöbölésével, a békés egymás mellett élés elvének tiszteletben tartásával lehet hatékonyan érvényesíteni. 4. Külpolitikai jelentőségű az új szovjet alkotmány 30. cikke is. A rövid, de különösen fontos cikk leszögezi, hogy „Az SZS2KSZ mint a szocialista világrendszer, a szocialista államközösség alkotó része a szocialista internacionalizmus alapján fejleszti és erősíti barátságát és együttműködését, az elvtársi kölcsönös segítséget a szocialista országokkal, tevékenyenrészt vesz a gazdasági integrációban és a nemzetközi szocialista munkamegosztásban.” Míg tehát a 28. cikk a szovjet külpolitika általános feladatait, ezen belül a béke biztosítását és a békés egymás mellett élés elvét, a 29. cikk pedig az államközi kapcsolatok általános alapelveit rögzítette, addig a 30. cikk a Szovjetuniónak a szocialista világrend- szerrel való kapcsolatát szabályozza. Ezen belül ki kell emelnünk e kapcsolatok vezérlő elvét, a szocialista internacionalizmust. Ez az elv elsősorban a társadalmi-politikai rendszer azonosságában gyökerezik, szerződéses alapjait tekintve mindenekelőtt a többoldalú kapcsolatokat átfogó Varsói Szerződésre és a KGST Alapokmányára, a kétoldalú kapcsolatokban pedig az egyes országokat egymáshoz fűző barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésekre támaszkodik. Ami a Varsói Szerződést illeti, emlékeztetni szeretnék arra, hogy a szerződés poli8
