Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban

East, Galtung és követőik úgy vélik, hogy ezzel a módszerrel nemcsak a konflik­tus kialakulását, szerkezetét képesek megragadni, hanem a nemzetközi konfliktusok tipológiáját is. Bebizonyítható, hogy ez a megközelítés sem megy túl annak megállapí­tásán, hogy a státus-inkongruencia konfliktust eredményez és növeli a nemzetközi rendszer instabilitását. Nem mond semmit a mozgató okok tartalmáról, történelmi fej­lődéséről és megoldásának lehetőségeiről. A nemzetközi konfliktusokban rejlő meg­határozott történelmi-társadalmi osztálytartalom megmutatása helyett Galtung a nem­zetközi rendszer államait, illetve államcsoportjait „topdog”, és „underdog”, „centrum” és „periféria” kategóriákkal strukturálja. Megállapítja, hogy a „topdog” — tehát a magas rangpozíciókkal rendelkező — államok kapcsolatai gyakori interakciójuk foly­tán sokkal elmélyültebbek, mint az alacsony rangpozícióval rendelkező országok közötti kapcsolatok, sőt az utóbbiak maguk is magas „rangpozíciókkal” rendelkező országok­kal keresik a kapcsolatokat. Látható, hogy a nemzetközi konfliktusoknak mint a nem­zetközi kapcsolatokban végbemenő osztályharc formáinak helyére a „topdog” és „under­dog” országok strukturális ellentéte kerül. Galtung, aki előszeretettel beszél az imperia­lizmusról, nem a tőkés fejlődés egy meghatározott szakaszára gondol, hanem a nemzet­közi kapcsolatok rendszerének sajátos strukturális kiformálódására — a „centrumokat” alkotó „topdogok” és a „perifériákat” alkotó „underdogok” között. A társadalmi rendszerek mibenlétének a figyelmen kívül hagyása oda vezet, hogy az imperializmus — mint jellemző függési rendszer kialakulása térben és időben — parttalan strukturális alakzattá válik. Ennek megfelelően a nemzetközi társadalomkan mint sajátos hierarchi- zált rendszerben a különböző „rangpozíciókkal” rendelkező államok és államcsoportok között különböző konfliktustípusok, illetve konfliktusformációk lehetségesek. Az ilyen konfliktustipológia aszimmetrikus struktúrája konfliktusról vagy ún. feu­dális kapcsolatmintáról beszél abban az esetben, ha „centrumok” és „perifériák” között egyoldalú függőségi viszony és egyirányú interakció figyelhető meg. A „centrum cent­rumán” vagy a „centrum perifériáján” belül a hasonló vagy egyenlő „rangpozícióval” rendelkező országok között Galtung szimmetrikus struktúrája konfliktusról beszél.18 Míg az első konfliktustípus a tőkés és a fejlődő országok kapcsolatára jellemző, addig a második a tőkés országok interdependens viszonyának leírására alkalmas. Az empirikus elemzés utóbbi lehetőségének érvényét fenntartva Galtung arra utal, hogy a társadalmi rendszerek osztály tartalmától függetlenül az említett konfliktustípusok lényegileg bár­hol és bármikor létrejöhetnek. A polgári konfliktuselmélet, illetve konfliktustipológia kísérleteinek metodikai és heurisztikus értékét a nemzetközi konfliktusok marxista megközelítése is elismeri, és a formális-logikai jegyek abszolutizálásával szemben a történeti és logikai elemek elvá­laszthatatlan egységét hirdeti. Ennek megfelelően a nemzetközi konfliktusok típusainak marxista meghatározása három kritérium-csoporton alapszik.19 Az alapvető kritérium a konfliktus osztály-, illetve társadalmi-politikai természete és tartalma, a konfliktusban részt vevő államok gazdasági, társadalmi és politikai struk­túrája, a konfliktusban résztvevők belső osztályerőinek és politikai erőinek megragadá­sa, a társadalmi tudat szerkezete. Az ismertetőjegyek második komplexuma a nemzetközi 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom