Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
konfliktus létrejöttének és fejlődésének külső feltételeire, a korszak, a nemzetközi politikai helyzet jellegére és végső soron a két társadalmi rendszer harcára, az alapvető gazdasági és katonai-politikai szövetségek viszonyára vonatkozik. Végül a kritériumok harmadik csoportja a konfliktusban résztvevők gazdasági, katonai és politikai potenciálja, a demográfiai helyzet, a belső infrastruktúra, a lakosság erkölcsi-lélektani és politikai állapota a konfliktus előtt, mobilizálási készség, a konfliktus által érintett terület elhelyezkedése, a konfliktusnak a politikára és a gazdaságra stb. való visszahatása. Mindezeknek az ismertetőjegyeknek az egyidejű figyelembevétele meglehetősen nehéz, mivel ezek a tényezők egymással kölcsönhatásban állnak, időnként kizárják, közömbösítik vagy éppen kiegészítik egymást. A legfontosabb jegyek figyelembevétele azonban elengedhetetlen a nemzetközi konfliktusnak bizonyos típusú konfliktusokba történő besorolásakor. Ugyanakkor az ismertetőjegyeknek nem pluralisztikus felfogásáról van szó, hanem olyan tudományos rendszeréről, melyben a nemzetközi konfliktus osztálytermészete, társadalompolitikai tartalma az alapvetően meghatározó. Ennek megfelelően a mai nemzetközi konfliktusok a következő alapvető típusokra oszthatók: a) A két társadalmi-politikai rendszernek a nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló ellentmondásait és harcát közvetlenül kifejező nemzetközi konfliktusok Ehhez a konfliktustípushoz tartoznak a két szemben álló rendszer katonai-politikai szervezetének, a NATO-nak és a Varsói Szerződés tagállamainak szervezetei közötti konfliktusok. Egy imperialista hatalomnak a Varsói Szerződés katonai-politikai szervezetéhez tartozó szocialista állam belügyeibe való beavatkozása eredményeként létrejött konfliktus mint a NATO és a Varsói Szerződés katonai-politikai szervezeteinek egésze közötti konfliktus jelentkezik. A mai nemzetközi konfliktusoknak ehhez a típusához tartoznak a szocialista országok katonai-politikai szervezetébe közvetlenül nem tartozó szocialista országok elleni intervenció, blokád, agressziós fenyegetés. Végül ezt az alapvető konfliktustípust képviselik a két világrendszer két legnagyobb állama, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kétoldalú konfliktusok, melyek az egész világra kiható konfliktusok formáját ölthetik. Az 1960-as évek elejétől fokozatosan kibontakozó enyhülés korunk objektív, meghatározó folyamatává vált. A kétoldalú szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődése és a szocialista országok erőfeszítései nyomán az NSZK keleti politikája döntően hozzájárult a meglevő konfliktuslehetőségek megszüntetéséhez, illetve csökkentéséhez (szovjet— amerikai megállapodások, SALT-tárgyalások, az európai területi status quo elismerése, az NSZK és a szocialista országok kapcsolatainak normalizálása stb.), s az enyhülés kétoldalú és multilaterális folyamatainak összekapcsolódásához (EBEÉ, bécsi közép-európai csapatcsökkentési tárgyalások stb.). Ugyanakkor az enyhülés a két világrendszer között objektíve létező alapellentmondást nem szüntette meg, csupán a kölcsönös biztonság és együttműködés, lényegében a békés egymás mellett élés megvalósítására, a konfliktusok békés úton való megoldására teremtett elvi alapot és intézményesített tárgyalási keretet. 78
