Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
a két szemben álló társadalmi rendszer harcával s azzal a körülménnyel, hogy az erőviszonyok megváltoztatása következtében a megváltozott nemzetközi feltételekhez a tőkés világ politikai, gazdasági és ideológiai tekintetben egyaránt alkalmazkodni kényszerült. A két világrendszer kölcsönös viszonya, az erőviszonyok alakulása olyan dinamikus összegező kategória, amelynek figyelembevétele nélkül nem vizsgálható a nemzetközi konfliktusok objektív alapját alkotó ellentmondás, a konfliktusok típusai, tartalma és struktúrája. A mai nemzetközi konfliktusok természetének és tipológiájának vizsgálatánál nem szabad elfeledkezni a konkrét történelmi helyzetben szerepet játszó szubjektív tényezőkről sem: így a konfliktushelyzetnek társadalmilag meghatározott kölcsönös észleléséről és elméleti-ideológiai feldolgozásáról. A nemzetközi konfliktusok polgári tipológiái a történeti és a logikai vonatkozások elszakításán alapszanak, s a kutatás termékenysége szükségképpen megsínyli a túlzott formalizmusra és az egyetemességre való törekvést. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nemzetközi kapcsolatok területén a strukturális-funkcionális elemzésnek vagy a polgári rétegződés-elméleteknek nincs metodikai vagy heurisztikus értéke a marxista kutatások számára. A polgári konfliktuselmélet, illetve típusalkotás hibái és erényei különösen világosan mutatkoznak meg azokban a kísérletekben, amelyek a nemzetközi kapcsolatok egészét szociológiai rétegződési rendszerként fogják fel, és a strukturális-funkcionális elemzés módszerét alkalmazzák. A J. Galtung és Maurice A. East nevével fémjelzett irányzat a polgári szociológia, illetve csoportdinamika státus-inkongruencia elméletét ülteti át a nemzetközi kapcsolatok területére.16 Ez a felfogás abból indul ki, hogy a világ államai egyetlen globális társadalmi rendszert alkotnak, létezik tehát egy globális nemzetközi társadalom. Ebben a globális nemzetközi rétegződési rendszerben az egyes államok „státusát” a megfelelő „rangdimenziókban” elfoglalt helyük határozza meg. Galtung a „kelet—nyugati interakciós mintát” vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy az egyes államok cselekvése „rangdeterminált”. Maurice A. East a nemzetközi rendszer szintjén empirikus-statisztikus módon látja bizonyítottnak a státus-inkongruencia és a nyílt nemzetközi konfliktusok összefüggését. Hangsúlyozza, hogy az egyes államok státusát a nemzetközi rétegződési rendszerben olyan három rangdimenzióban elfoglalt hely határozza meg, mint a gazdasági nagyság (évi bruttó társadalmi össztermék), a presztízs (más országokkal fenntartott diplomáciai kapcsolatok száma, a nemzetközi szervezetekben való részvétel), a hatalom (az évi fegyverkezési kiadások összege). Ennek megfelelően East szerint minden állam arra törekszik, hogy az említett három „rangdimenzió” egymással összhangban legyen. A „rangpozíciók” meg nem egyezése — az ún. státus-inkogruencia vagy -diszkrepancia állapota — „egyensúlyhiányt” eredményez. Az államok arra törekszenek, hogy ezt az „egyensúlyhiányt” — státus-inkongruenciát — megszüntessék, s az alacsonyabb szintű „rangpozíciót” emeljék. Mivel azonban az elérni kívánt „rangpozíciót” más államok birtokolják, illetve ennek megvalósítására nincsen megfelelő eszközük, a polgári szerzők szerint konfliktushelyzet jön létre.17
