Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
veszélybe kerülhet az érintett államok foglalkoztatottsági vagy pénzügyi politikája. A multinacionalizálódás, a tőkés vállalat struktúrájának és működési területének megváltozása lényegében a monopoltőke alkalmazkodási folyamatát tükrözi vissza a számára kedvezőtlenné vált világpolitikai és világgazdasági feltételek között. Korunk nemzetközi konfliktusai jellegének sajátos vonást kölcsönöz az a körülmény, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, így a nemzetközi válságokban megnövekedett „ellenőrizhetetlen elemek” szarna.15 A tudományos-technikai fejlődés vívmányai — különösen a tőkés piacgazdaságokban — gyakran gyorsabban terjednek, mint használatuk társadalmi szabályozása avagy lehetséges nemzetközi ellenőrzése. A hetvenes évek közepére a világon több mint egy tucat „nukleáris küszöb”-állam van, amelyek jelentős része nem csatlakozott az atom- sorompó-egyezményhez. A nukleáris fegyverek elterjedése, a nemzetközi terrorizmus veszélye, valamint a világ egyes régióiban az imperialista fegyverexport következtében felhalmozott fegyverkészletek nagymértékben növelik a konfliktusok kirobbanásának veszélyét, a nemzetközi rendszer instabilitását. Jelentős veszélyt jelent a mai nemzetközi konfliktusokban — különösen a nemzetközi politikai válságokban — az „ellenőrizhetetlen elem” sajátos megjelenése. Olyan tényezők összességéről van szó, amelyek egyik vagy másik ország számára lehetőséget biztosítanak a konfliktus kiélezésére. Egyes kis és közepes országok rendelkeznek olyan képességgel, hogy megmaradva a vezető imperialista államoktól való függőség keretei között, maguk is végrehajtanak néhány olyan önálló akciót, amely rendkívüli módon kiélezheti a nemzetközi válságot. A nemzetközi politikai válság olyan veszélyes lehet, hogy a konfliktus viszonylag csekély kiéleződése is robbanékony láncreakciót indíthat el. Ilyen veszélyt idéztek, illetve idézhetnek elő Izrael önálló akciói a Közel-Keleten. Az ilyen folyamatokat bizonyos mértékben elősegíti az Egyesült Államok által kidolgozott „Nixon-doktrína” és a „realista feltartóztatás” kereteiben meghirdetett „partnerség” elve. Ez az amerikai politika a „partnerség elvével” összhangban megköveteli a szövetségesek katonai potenciáljának növelését, a helyi konfliktusokban az imperialista részvétel átruházását („vietnamizálás”), továbbá egy-egy stratégiailag jelentős régióban a közvetett amerikai jelenlét és a tőkés érdekek biztosítását olyan szub- imperialista hatalmak támogatásával, mint Irán, Szaúd-Arábia és Brazília. A nemzetközi konfliktusok fö típusai A nemzetközi konfliktusok marxista tipológiájának kialakításakor abból kell kiindulni, hogy a konfliktus-tipológia nemzetközi méretekben sajátos társadalmi-történeti viszonyokat tükröz, s mint ilyen, sajátos, történeti kategória. Minden elmúlt történelmi korra jellemző volt a nemzetközi konfliktusoknak egy bizonyos tipológiája. A XX. század első fele a nagy háborúkba torkolló nemzetközi konfliktusok korszaka volt, amelyek alapja az imperialista gazdaság és politika természetében rejlett. A mai nemzetközi konfliktusok eredete és jellege elszakíthatatlan kapcsolatban áll 75
