Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
zettnél sokkal nagyobb mértékben határozta meg az adott tőkés országokon belüli kato- nai-ipari-tudományos komplexum és az ennek megfelelő fegyverkezéspolitikai oligarchia. A nemzetközi konfliktus fejlődése tehát nem jelent sem fatalisztikus eszkalációs lépcsősort, sem pedig egyszerű akció—reakció sémát. A konfliktusok fejlődési szakaszai nem elvontak, nincsenek előprogramozva. A konfliktus minden szakaszának megvan a maga tartalma és struktúrája, amely visszatükrözi a konfliktus általános tartalmát és szerkezetét. Az egyes szakaszokban kifejeződik a nemzetközi konfliktus fejlődésének történelmi és társadalmi meghatározottsága. Bár elvileg a nemzetközi konfliktusok fejlődésének lehet általános vezérfonala, meghatározott szakaszokat tartalmazó evolúciója, mindamellett a nemzetközi konfliktus természete, jellege, a résztvevők célja és érdekei, a fejlődés nemzetközi feltételei, az alkalmazott eszközök s az individuális fejlődés alapján előre nem látható különböző szakaszokat futhat be. Előfordulhat, hogy egyik vagy másik szakaszban a konfliktusra jellemző ismertetőjegyek hiányoznak, a konfliktus egyes szakaszai elmaradnak, esetleg nem várt szakaszok alakulnak ki, a konfliktusok szakaszai egymásba folynak, vagy apróbb részekre esnek szét. Zsurkin és Gantmann a nemzetközi konfliktusok fejlődésére egy hat szakaszból álló fejlődési sémát fejlesztett ki, hangsúlyozva, hogy a szakaszok mindegyikére vonatkozóan létrejöhet alternatív dezeszkalációs fejlődési menet, amely a békeszondázásban, az adott konfliktus korlátozásáról szóló tárgyalásokban mutatkozhat meg.12 Ez az elmélet — ellentétben Kahn eszkalációs modelljével — nem jelent valamiféle egyenesvonalú sémát, hanem visszatükrözi a konfliktus típusától, a konkrét történelmi jellegtől függő módosulásokat és változásokat is. Ennek megfelelően a konfliktus fejlődésének első szakasza a részt vevő felek meghatározott politikai és gazdasági érdekei alapján kialakult, a nemzetközi területen összeütköző politikai s ennek megfelelő gazdasági, ideológiai, nemzetközi jogi, diplomáciai viszonyok. A konfliktus fejlődésének második szakasza a felek céljainak, stratégiájának és harci formáinak meghatározása a meglevő ellentmondások megoldására vonatkozólag — a belső és nemzetközi helyzet, valamint az erőviszonyok figyelembevételével. A harmadik lehetséges szakasz más országok bekapcsolódása a konfliktusban közvetlenül részt vevő felek harcába közvetlenül vagy közvetett módon, individuálisan, a tömbök és szerződések alapján vagy az ENSZ égisze alatt. A nemzetközi politikai válság mint a konfliktus negyedik szakasza a harcnak a legélesebb politikai szintig történő továbbfejlődése, amely az adott térség országain kívül más régiók és világhatalmak viszonyát is magában foglalhatja. A konfliktus ötödik szakasza az egyik fél által alkalmazott katonai erőt vagy annak csupán demonstrációját jelenti, míg végül a hatodik szakasz nemzetközi fegyveres konfliktus, amely az érintett területek, a harci cselekmények mértékétől és szintjétől, valamint a harci eszközök bevonásától függően globálissá válhat. Természetesen bekövetkezhet a konfliktus fejlődésének ettől eltérő dezeszkalációs irányzata, a konfliktus alacsony szinten történő befagyasztása, sőt a konfliktus visszafejlődése is. Mindez ismét arra mutat, hogy a nemzetközi konfliktus típusa, tartalma, struktúrája és fejlődése szoros kölcsönhatásban áll egymással, s mindezt mélyreható társadalmi-politikai, gazdasági, illetve osztályvonatkozások határozzák meg. 72
