Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Prandler Árpád: A szovjet külpolitika alapelvei az új alkotmányban
3. A békés egymás mellett élés tartalmának további kibővülését jelzi a 29. cikk, amely a helsinki Záróokmány tíz alapelvét foglalja az alkotmányos rendelkezések közé. Bár ezek az elvek közismertek, fontosságuk miatt az egész cikket idézem: „A Szovjetunió kapcsolatai más államokkal a következő elvek megtartásán alapulnak: szuverén egyenlőség; kölcsönös lemondás az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetőzésről; a határok sérthetetlensége; az államok területi épsége; a viták békés rendezése; a belügyekbe való be nem avatkozás; az ember jogainak és az alapvető szabadságjogoknak tiszteletben tartása; a népek egyenjogúsága és a saját sorsukkal való rendelkezés joga; az államok együttműködése; a nemzetközi jog általánosan elismert elveiből és normáiból, a Szovjetunió által kötött nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek lelkiismeretes teljesítése.” Annak a ténynek, hogy a Szovjetunió a Záróokmányt aláíró 35 állam közül elsőként rögzíti belső jogszabályban a Záróokmány tíz elvét, kiemelkedő jelentősége van. Ezeket az elveket eddig a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog általánosan elismert alapelveinek tartották. Nem érintve azt a kérdést, hogy az alapelvek a nemzetközi jog önálló jogforrását alkotják-e, a szovjet alkotmányos megoldás feltétlenül hozzájárul az említett elveknek a szokásjogon túlmenő érvényesüléséhez, egyszersmind a helsinki Záróokmány jelentőségének növekedéséhez.8 Az alkotmányban felsorolt alapelvekkel kapcsolatban két kérdést vizsgálok a továbbiakban: az alapelvek genezisét, megjelenését a különböző dokumentumokban, valamint az elvek tartalmának általános értékelését, a nemzetközi kapcsolatok zsinórmértékéül való felhasználásának lehetőségét. a) Ismeretes, hogy az alapelvek nem tekinthetők „természetjogi” ihletésű, örökérvényű tételeknek. Korunk nemzetközi jogi alapelvei is egész történelmi korszak termékei, tartalmazzák az államközi kapcsolatok korábbi szakaszában kialakult, demokratikus jellegű, hagyományos elveket, de egyúttal az új korszakra, a két világrendszer párhuzamos fennállásának korszakára jellemző új elveket is, mindenekelőtt az erőszak alkalmazása és az erőszakkal való fenyegetés tilalmának elvét. Az alkotmány 29. cikkében felsorolt tíz elv közül nyolcat már az ENSZ Alapokmánya is tartalmazott. Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy a nyolc közül csak hatot sorol fel az elveknek szentelt 2. cikk. A két másik elvet, mégpedig a népek és nemzetek önrendelkezési jogát, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának elvét az 1., illetve az 55. cikk tartalmazza. Szerintem ennek az az oka, hogy 1945-ben, ezekkel az elvekkel kapcsolatban egyes hatalmaknak fenntartásaik voltak. A hatvanas évek elején a szocialista országok kezdeményezésére az ENSZ keretében megindultak a munkálatok az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés nemzetközi jogi alapelveinek, azok tartalmának, terjedelmének további kidolgozására. A különbizottság hét elv kimunkálására kapott felhatalmazást, mégpedig úgy, hogy az előbb említett nyolc elv közül az emberi jogok tiszteletben tartásának elve még nem szerepelt közöttük. 1970-ben az ENSZ Közgyűlése ezt a hét elvet tartalmazó Nyilatkozatot fogadta el konszenzussal. A Nyilatkozat képezte ezután az alapját a helsinki Záróokmány kidolgozása során a részt vevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elveknek. A 6
