Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Pirityi Sándor: A katonai titok, a és fegyverkezés és a biztonság összefüggései
való — helytelen értelme2ésének lehetőségét. Lehetséges mind a tájékoztatás, mind a tájékoztatáskérés. Az azonnal tisztázást igénylő helyzetekben a sürgős tájékoztatás továbbítására a felek elsősorban a Kreml és az Elysée-palota között meglevő közvetlen távközlési vonalat használják. A szovjet—francia megállapodás arra is utal, hogy a felek tanulmányozni fogják közvetlen távközlési eszközeik további tökéletesítésének lehetőségeit. A brit és a szovjet külügyminiszter Moszkvában 1977. október 10-én egyezményt írt alá ,,a nukleáris háború véletlen kitörésének megelőzéséről”. Az egyezmény, amely az aláírás napján hatályba lépett, a szovjet—amerikai és a szovjet—francia egyezményekhez hasonlóan rögzíti az atomfegyverek véletlen vagy utasítás nélküli alkalmazásának megelőzésére hivatott szervezeti és technikai intézkedéseket, majd a tájékoztatási kötelezettséget minden olyan véletlen esemény, tisztázatlan vagy utasítás nélküli incidens kapcsán, amely nukleáris robbanáshoz vezethetne vagy bármely más módon felidézhetné az atomháború kitörésének veszélyét. A kölcsönös tájékoztatás, illetve tájékoztatáskérés itt is arra hivatott, hogy csökkentse az intézkedések — másik fél részéről történő — helytelen értelmezésének lehetőségét Szovjet—brit viszonylatban is — gyors tisztázást igénylő helyzetekben — a két kormány közötti közvetlen távközlési vonalat fogják felhasználni gyors információk továbbítására, illetve igénylésére. Mivel mindhárom megállapodásban az egyik szerződő fél a Szovjetunió, és a kölcsönös közlési, tájékoztatási kötelezettségek mindháromban sok közös vonást mutatnak, fel kell tételeznünk, hogy itt alapvető szovjet biztonságpolitikai és biztonságtechnikai elképzelésekről van szó, amelyek találkoztak a nyugati atomhatalmak bizonyos érdekeivel, s így nemzetközi-jogi érvényű dokumentumokban öltöttek testet. Az öt atomhatalomból négy között ily módon létrejöttek ezek a megállapodások, de a Kínai Népköztársaság nem részese ilyen egyezménynek. Szovjet részről nyilvánvaló az a törekvés, hogy az atomháború veszélyének megelőzéséről az összes atomhatalmakat elkötelező egyezményrendszer jöjjön létre. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter ezért 1977 őszén az ENSZ főtitkárához intézett levelében határozati javaslatot is benyújtott a nukleáris háború veszélyének elhárításáról. A határozati javaslat 3. pontja szerint az ENSZ Közgyűlése felhívja „azokat az atomfegyverekkel rendelkező államokat, amelyek ezt még nem tették meg, kössenek az ilyen fegyverrel rendelkező többi állammal egyezményeket a nukleáris háború veszélyének csökkentésére és elhárítására, az atomfegyver véletlen vagy utasítás nélküli alkalmazásának megelőzésére irányuló intézkedésekről, azok a nukleáris államok pedig, amelyek között már léteznek ilyen megállapodások, tökéletesítsék és fejlesszék tovább ezeket az intézkedéseket”. IV. Ma, amikor a világ számos nagyhatalmának fővárosa és kormánya között közvetlen, operatív távközlési kapcsolat áll fenn, amikor számos nemzetközi megállapodás segíti a nukleáris háború kitörésének megelőzését, hangsúlyozni kell, hogy a biztonságtechnikai 62
