Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 1. szám - Prandler Árpád: A szovjet külpolitika alapelvei az új alkotmányban

felszabadulásért és a társadalmi haladásért, elhárítsa az agresszív háborúkat, elérje az általános és teljes leszerelést és következetesen érvényre juttassa a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét.” Ebben a bekezdésben tehát megtaláljuk a szovjet külpolitika három egymásbafonó- dó célját: kedvezőn emzetközi feltételeket teremteni a kommunizmus építéséhez; a pro­letár internacionalizmus elvére támaszkodva előmozdítani a világméretű társadalmi haladást — bár a proletár internacionalizmus kifejezés ebben az alkotmányjogi doku­mentumban nem szerepel; és végül, de nem utolsósorban, a békés egymás mellett élés elvének alapján biztosítani a világbékét. Ami a 28. cikk idézett 2. bekezdését illeti, két további körülményre kívánok rá­mutatni. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy a véglegesen elfogadott szöveg kissé eltér a korábban közzétett tervezettől, éspedig két vonatkozásban. Az új szöveg kibővült a Szovjetunió államérdekeinek védelmére való hivatkozással, valamint az általános és teljes leszerelésnek mint a szovjet külpolitika egyik fő céljának megemlítésével. Az első esetben ismét a realitások figyelembevételéről van szó. A nemzetközi viszonyok jelen­legi korszakában az államok olyan kölcsönös kapcsolatában, amelyre a szuverén egyen­lőség és egyúttal a különböző társadalmi rendszerű államok egymás mellett élése, a két világrendszer politikai és katonai szervezeteinek szembenállása jellemző, a Szovjetunió internacionalista kötelezettségeinek felsorolása mellett szükségszerűen említést érdemel az állami érdekek védelme is. A második esetben olyan kibővítésről van szó, amely lét­érdekeiben érinti nemcsak a világ minden egyes államát, hanem Földünk valamennyi lakosát is. Amikor naponta csaknem egymilliárd dollárt költenek fegyverkezésre, ami­kor a fegyverkészletek ijesztő méretű felhalmozásával egyidejűleg növekszik a nyomor a fejlődő országokban, amikor fokozódik az igény az emberi lét körülményeinek minőségi megjavítására a fejlett országokban, amikor az emberiség előtt új, megoldandó felada­tok állnak a környezetvédelemben, az egészségügy, az urbanizációs gondok területén, akkor nem lehet eltúlozni az általános és teljes leszerelés ügyének óriási jelentőségét, és érthető, hogy ezt a célt a szovjet alkotmány explicite magában foglalja. A másik körülmény a békés egymás mellett élés elvének tartalmával és értelmezésével kapcsolatos. A békés egymás mellett élés elvének a történelem különböző szakaszaiban más volt a mozgástere, más minőségű kapcsolatokat fémjelzett. Voltak időszakok, ami­kor egyszerűen a háború hiányát, az ellenségeskedések szünetelését vagy a „két szomszéd­vár” bezárkózását, elszigetelődését jelentette. Nyugati részről — egyébként nem meg­alapozottan — a múltban különösen azzal támadták a békés egymás mellett élés koncep­cióját, hogy az nem foglalja magában az együttműködést és a kapcsolatok fejlesztésének igényét. Mint ahogyan a szovjet szakirodalom is rámutat, a békés egymás mellett élés fogalma ma már egyre inkább magában foglalja a nemzetközi viszonyok új rendszerének megteremtését, a kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztését a különböző rendszerű, fejlettségű, erejű és nagyságú államok között.5 Erre a bővülő együttműködésre utal a 28. cikk első bekezdése is, amely szerint a Szovjetunió „síkraszáll a népek biztonságának szilárdításáért és a széles körű nemzetközi együttmű­ködésért”. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom