Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Pirityi Sándor: A katonai titok, a és fegyverkezés és a biztonság összefüggései
betartását természetesen nem könnyű a sarkvidéki körülmények között ellenőrizni, de a szerződés az eredeti 12 aláíró állam számára teljes mozgásszabadságot biztosít, vagyis felügyelőik mindenkor és az Antarktisz egész területén ellenőrzést végezhetnek minden állomáson, létesítményen, a kirakodó repülőgépeknél és hajóknál. A szóban forgó államok bármelyike bármikor légi felderítést végezhet a Déli-sarkvidék bármelyik térsége fölött. Az expedíciók és állomások között a tudományos munkatársak cseréje, a megfigyelési adatok és kutatási eredmények szabad kicserélése további információs és ellenőrzési lehetőségeket jelent. A többoldalú megállapodásoknál maradva utalhatunk az 1967. január 27-én aláírásra bocsátott „békés kozmosz” megállapodásra, amelynek pontos neve: „Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket”. A szerződés V. cikke szerint a részes államok „azonnal tájékoztatják a szerződésben részes többi államot vagy az Egyesült Nemzetek főtitkárát, ha a világűrben, beleértve a Holdat és más égitesteket, bármely olyan jelenséget észlelnek, amely az űrhajósok életét vagy egészségét veszélyezteti”. Messzemenő konzultációs kötelezettséget rögzít a szerződés IX.cikke, amelyben egyebek között ez áll:„Ha a szerződésben részes valamely államnak oka van feltételezni, hogy az általa vagy állampolgárai által a világűrben, így a Holdon és más égitesteken tervezett tevékenység vagy kísérlet esetleg károsan befolyásolná más részes államok tevékenységét a világűr békés kutatásában és felhasználásában, beleértve a Holdat és más égitesteket, akkor az ilyen tevékenység vagy kísérlet megkezdése előtt nemzetközi konzultációt kezd. Ha a szerződésben részes valamely államnak oka van feltételezni, hogy egy más állam által a világűrben, így a Holdon és más égitesteken tervezett tevékenység vagy kísérlet esetleg károsan befolyásolná a világűr, így a Hold és más égitestek békés kutatásában és felhasználásában végzett tevékenységüket, akkor az illető tevékenység vagy kísérlet tárgyában konzultáció lefolytatását kérheti.” Mint ismeretes, a szerződés részesei kötelezték magukat arra, hogy nukleáris fegyvereket vagy bármely másfajta tömegpusztító fegyvert hordozó objektumot nem juttatnak földkörüli pályára, ilyen fegyvereket az égitesteken nem helyeznek el, illetve a világűrben semmilyen más módon sem tartanak. A szerződés értelmében tilos az égitesteken katonai támaszpontokat, berendezéseket és erődítéseket létesíteni, bármilyen fajta fegyverrel kísérletezni és katonai gyakorlatokat folytatni, viszont katonai személyek alkalmazhatók tudományos kutatásra vagy bármely más békés célra. A kozmikus hatalmaknál ma már bevett szokás, hogy e katonai személyek rangját, életrajzát, felkészültségét, feladatkörét rendszeresen közlik egymással és az egész világgal. A kétoldalú megállapodásoknak azzal a csoportjával, amely az atomháború megelőzésére szolgáló intézkedéseket tartalmazza, külön foglalkozunk, mivel itt a közlési, tájékoztatási kötelezettségek szempontjából érdekes összehasonlítási lehetőség kínálkozik a szovjet—amerikai, a szovjet—francia és a szovjet—brit megállapodások között. A szovjet—amerikai megállapodások közül a biztonság- és ellenőrzéstechnikai közlési rendszerek szempontjából talán leggazdagabb és legtanulságosabb a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szerződés és a kapcsolódó jegyzőkönyvek csoportja. 55