Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Pirityi Sándor: A katonai titok, a és fegyverkezés és a biztonság összefüggései
tok és hadgyakorlatok nagyságát, továbbá a közlendő adatok megegyezés tárgyát képezik.” Az amerikai javaslat „az egymás közötti érintkezés és megértés tökéletesítése végett” indítványozza a katonai képviseletek cseréjét az államok vagy államcsoportok között, továbbá megegyezést szorgalmaz a szerződés részesei között arra vonatkozólag, hogy „gyors és megbízható kapcsolatot létesítenek kormányfőik között és az Egyesült Nemzetek főtitkárával”. Bár fejtegetéseink általában az államok közötti biztonságpolitikai közlésekre vonatkoznak, legyen szabad kivételt tenni — mint az ENSZ főtitkárával már megtettük — a Nemzetközi Leszerelési Szervezettel, amelynek felállítását annak idején mind a szovjet, mind az amerikai javaslatok kilátásba helyezték. Világos, hogy a nemzetközi összetételű testülethez eljuttatott közlések végső fokon áttételesen is államközi közlések lettek volna. Jellemző, milyen messzire megy el az 1962-es amerikai vázlat az űrjárművekre és -rakétákra vonatkozó közlések megkövetelésében. Washington ezen a területen szovjet előretörést volt kénytelen nyugtázni, és „információéhségét” — talán a hírszerzés igényeit is — tükröztette munkaokmányában. „A szerződés azon részesei, amelyek űrjármű- vekvagy -rakéták felbocsátását végzik, előzetes tájékoztatást adnak az ilyen felbocsátásról a szerződés többi részesének és a Nemzetközi Leszerelési Szervezetnek, közölve az űrjármű vagy -rakéta pályaadatait. Az előzetes tájékoztatást olyan időpontban kell megadni, amely lehetővé teszi a felbocsátásra kerülő űrjármű vagy -rakéta felbocsátás előtti ellenőrzését.” Nem kevésbé figyelemre méltó követelése az amerikai munkaokmánynak, hogy a szerződés részesei jelentsenek be a Nemzetközi Leszerelési Szervezetnek „minden olyan alapvető tudományos felfedezést és műszaki újítást, amelynek katonai jelentősége lehet”. A szerződés részeseinek megfelelő eljárásokban is meg kellett volna állapodniuk annak érdekében, hogy a fentiek szerint bejelentett minden felfedezése és újítás tulajdonjoga védelemben részesüljön. n. Tekintsük át ezek után azokat a közlési, információs és tájékoztatási kötelezettségeket, amelyek a sok- és kétoldalú leszerelési megállapodásokban szerepelnek, s amelyek arra hivatottak, hogy az ellenőrzési lehetőségeket kiegészítve, növeljék a kölcsönös biztonságot, fokozzák a szerződő felek közötti bizalmat, s kedvezőbb légkört teremtsenek további leszerelési megállapodásokhoz és általában a katonai enyhüléshez. (A következőkben a fegyverkezést, a fegyverzetet korlátozó, csökkentő, szabályozó szerződéseket, egyezményeket — némi egyszerűsítéssel — leszerelési megállapodásoknak nevezzük.) Az 1959. december 1-én Washingtonban aláírt Antarktisz-szerződés nem leszerelési megállapodás, de regionális értelemben egész sor katonai korlátozást ró részeseire. A szerződés VII. cikke szerint a szerződő felek kötelesek tájékoztatni egymást az Antark- tiszra menő vagy ott működő minden expedícióról, az ott levő állomásokról, az oda- küldendő katonai személyzetről és felszerelési tárgyakról. E tájékoztatási kötelezettség 54
