Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Zsurkin, V. V.: Az USA és a nemzetközi politikai válságok
talán nem foglalkoznak a nyugat-európai kommunista mozgalomban az utóbbi időben megjelent elemzésekkel, újszerű álláspontokkal. Ez ugyanis gazdagíthatta volna az áttekintést, konkrétabbá tette volna az elméleti kérdésekben való eligazodást. így például kitérhettek volna a szocialista internacionalizmus és a proletár internacionalizmus viszonyára, arra a kérdésre, amelyet egyes nyugati kommunista teoretikusok úgy vetnek fel, hogy ,,a szocialista internacionalizmus a proletár internacionalizmus mellett vagy fölött áll-e”? A szerzők viszonylag kevés teret szenteltek a szocialista világrendszer és a kommunista mozgalom viszonyának, kapcsolatainak is. így az olvasónak néha az a benyomása, hogy a szocialista országok egysége valamiféle önálló cél, nem pedig eszköz a kommunista mozgalom nemzetközi céljainak megvalósítására. A szocialista országok egymás közti kapcsolatainak olyan aktuális kérdéseit is hiányolhatjuk, mint például a gazdasági és a politikai integráció egymáshoz való viszonyának problematikája, amelynek fölvetését az elemzés több helyütt szinte magától kínálta. Egészében azonban a könyv igen fontos és aktuális kérdéseket tárgyal, több esetben új hangsúlyokkal közelíti meg az elméleti-ideológiai kérdéseket, s jól érzékelteti az ideológiai fejlődést a tárgyalt problémakörön belül. Igen hasznos olvasmány a jelzett témákkal foglalkozó szakemberek számára. Krausz Tamás V. V. ZSURKIN: Az USA és a nemzetközi politikai válságok (SZSA i mezsdunarodno-polityicse- szkije kriziszi). NauJca, Moszkva 1975. 326 l. Vitalij Zsurkin ezzel a könyvével a szovjet tudományos irodalomban először tesz kísérletet arra, hogy komplex módon elemezze az Egyesült Államok politikájának fő törvény- szerűségeit és jellemző vonásait a nemzetközi válsághelyzetekkel kapcsolatban s hogy áttekintse az alapvető külpolitikai doktrínák fejlődését és a „válságirányítás” mechanizmusát. A szerző az Egyesült Államok külpolitikai gyakorlatát az 1970-es évek amerikai „válságdiplomáciájának” példáján vizsgálja, és különleges figyelmet szentel az amerikai külpolitikát ideológiailag kiszolgáló polgári politológia bírálatának. Jelentős helyet foglal el Zsurkin művében azoknak a tényezőknek az elemzése, amelyek meghatározták az amerikai külpolitika módosulását az 1970-es években, a nemzetközi feszültség enyhülése felé végrehajtott fordulatot, az enyhülés híveinek és ellenfeleinek küzdelmét az országban. Korunkban, amelyet az országok közötti legkülönbözőbb ellentmondások jellemeznek, rendszeresen robbannak ki nagyobb és kisebb konfliktusok, amelyeket gazdasági, politikai, katonai, ideológiai, területi, nemzeti, etnikai és más tényezők váltanak ki — mutat rá a szerző. Zsurkin a következőképpen definiálja a nemzetközi konfliktust és a nemzetközi politikai válságot: „a nemzetközi konfliktus olyan közvetlen politikai összeütközés az államok között, amely — néha elég gyorsan — katonai összecsapássá alakul át és amely a nemzetközi téren meglevő ellentmondások heves, robbanásszerű kiéleződésének következménye”. (13. 1.) A nemzetközi politikai válság pedig „az imperializmus és az alapvető forradalmi erők között a nemzetközi kapcsolatokban megmutatkozó ellentmondások korunkban tapasztalható legélesebb megnyilvánulási formája”. (15. 1.) Az első rész (I—III. fejezet) azt világítja meg, hogyan alakult a „válságpolitika” és a „válságdiplomácia” szerepe az Egyesült Államok katonai politikai doktrínáiban és általános politikai stratégiájában. Foglalkozik a döntéselőkészítés és a döntési mechanizmus fejlődésével a nemzetközi válsághelyzetekben, a „válságtervezéssel” és a „válságirányítással”. A szerző kísérletet tesz arra, hogy nyomon kövesse a fontosabb tudományos kutatóközpontok és a vezető szakemberek szerepét azoknak az elveknek a meghatározásában, amelyek alapján kialakítják az Egyesült Államok álláspontját a nemzetközi politikai válságokkal kapcsolatban. Értékeli a végzett 148
