Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Zsurkin, V. V.: Az USA és a nemzetközi politikai válságok

kutatások metodológiáját, különösen az új módszereket, a nemzetközi válsághelyzetek modelljeit és az elemzések más olyan új for­máit, amelyeket az Egyesült Államok külpo­litikai irányvonalát kidolgozó és megvalósító szervek a gyakorlatban alkalmaznak. A könyv második részében (IV—VI. feje­zet) a szerző azt vizsgálja, hogyan módosult az Egyesült Államok viszonya a nemzetközi konfliktusokhoz és válságokhoz a megkezdő­dött enyhülés viszonyai közepette. Bemutatja a hidegháborútól a nemzetközi biztonság megszilárdítása és a békés együttműködés felé való fordulat híveinek és ellenfeleinek küz­delmét, ennek a küzdelemnek a hatását arra a folyamatra, amely korunk realitásainak elis­meréséhez vezet. A könyv végül áttekinti azokat a kedvező változásokat, amelyek a 70-es évek elején a szovjet—amerikai kapcso­latokban végbementek és amelyek fontos alkotó részei az enyhülés általános folyamatá­nak a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban. A I. fejezetben, amelynek címe „Az Egye­sült Államok nemzetközi válságokhoz való viszonyának fejlődése”, a szerző bemutatja a „válságpolitika” szerepét és helyét Washing­ton katonai politikai doktrínáiban. Többek között leírja, hogyan modernizálták az ameri­kai hadsereg alakulatait, alkalmassá téve azo­kat válsághelyzetekben való gyors bevetésre. Rámutat arra, hogy milyen operatív válság­törzseket hoztak létre az elmúlt évek folyamán a „válságirányítás” mechanizmusának kidol­gozása érdekében. „A tudomány felhasználása a válságpolitika kidolgozásában” című II. fejezetből kitűnik, hogy a nemzetközi konfliktusok és válságok tanulmányozásában és az amerikai politikával kapcsolatos ajánlások kidolgozásában külön­leges szerepet töltenek be a hatalmas tudomá­nyos kutatóközpontok („gondolatgyárak”), amelyeket közvetlenül vagy közvetve az amerikai hadügyminisztérium hozott létre. A válságmodellek készítésével kapcsolatban a szerző hangsúlyozza, hogy a műveletek kutatásának keretében, a mennyiségi elemzés­sel összefüggésben többek közt matematikai modelleket alakítottak ki a játékelmélet (vagy a hadászati játékelmélet) alapján, ami a matematikának a konfliktushelyzetek kutatá­sára kidolgozott ága. Spekulatív módon hasz­nálták fel a játékelméletet mint alkalmas módszert arra, hogy az Egyesült Államok közvéleménye előtt bebizonyítsák a Pentagon szolgálatában levő tudósok, az „akadémiai stratégák” elgondolásainak tudományos jelle­gét. Az „akadémiai stratégák” elemzéseikben figyelmen kívül hagyják a két alapvető társa­dalmi-gazdasági alakulat, a szocializmus és a kapitalizmus közötti kölcsönös viszonyt, ami pedig korunkban fő tényezőként határozza meg a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Megállapítható, hogy bár a játékelmélet egyes aktív hívei bizonyos mértékig csalódtak ebben a teóriában, a játékelmélet hatást gya­korolt és gyakorol mind a kutatásokra, mind pedig az amerikai külpolitikai irányvonal ki­dolgozására. A III. fejezet címe: „Az Egyesült Államok és a hetvenes évek elejének válságai (Indokína, Közel-Kelet, Dél-Ázsia).” Itt a szerző azzal foglalkozik, hogyan nyilvánult meg az inter­venciós tendencia az amerikai külpolitikában az említett földrajzi térségekben kirobbant válságokkal kapcsolatosan. A IV. fejezet „Az intervencionizmus disz- kreditálódása” címet viseli. Ebben a szerző rámutat, hogy az Egyesült Államok „válság­politikája” a hetvenes évek elején két tényező hatására módosult: egyfelől éreztette hatását a hidegháborús időszak régi intervenciós irányvonala (ezt a katonai-ipari komplexum hatalmas erői védelmezték és ösztönözték), másfelől pedig megnyilvánult a korszak új realitásainak, az erőviszonyokban végbement változásoknak és más világméretű változások­nak, magában az Egyesült Államokban tapasz­talható módosulásoknak a hatása. Az 1970-es évek elején az amerikai vezető körök változtattak a nemzetközi konfliktu­sokkal és válságokkal kapcsolatos politikáju­kon. Ez részét képezte az amerikai külpolitika ez időszakban végrehajtott átértékelésének. Washingtonnak a kapitalista világon belül jobban kellett számolnia az új erőközpontok­kal, Nyugat-Európával és Japánnal. Az Egye­sült Államokban a tömegek hangulata meg­változott, a hetvenes évek elején a politikailag aktív amerikai lakosság többsége fellépett a vietnami háború ellen. Egyre többen sürget­149

Next

/
Oldalképek
Tartalom