Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - A szocialista országok egységének megszilárdítása
jellemzik az egyes fejlődési utakat. Az újabb irodalom rámutat arra a körülményre, hogy a szocialista országok közös irányvonala nem jelenti az egyes országok érdekeinek teljes egybeesését minden konkrét esetben, sőt, a konkrét kérdésekben a nézeteltérések kialakulását is megengedhetőnek tartja. A hetvenes évek szovjet politikai irodalmában — mint a szerzők megjegyzik — már úgy közelítik meg a szocialista országok egysége kategóriájának tartalmát, hogy kidomborítják történelmi változásait. Az egységnek történelmi kategóriaként való felfogása differenciált megközelítéshez vezet: az egység az egyes történelmi szakaszokban nem azonos formában és nem azonos dinamikában nyilvánul meg. A szovjet szerzők többsége, folytatódik az áttekintés, a gazdasági integrációban a szocialista országok egységének kivételesen fontos tényezőjét látja, azt az egység fontos politikai előfeltételének tekinti. L. Leontyev úgy látja, az integrációs folyamat a szocialista országok egységétől függ, „a szocialista közösség népei nemzeti és nemzetközi feladatainak organikus egységén alapszik”. Itt az egység úgy szerepelj mint közös programok és célok megvalósításának eszköze. Sok szerző szerint az egység kifejeződésének fontos formája a proletár internacionalizmus elveire épülő és ez alapján egyeztetett külpolitika. A szovjet szerzők értelmezésében az egység olyan kategória, amely átfogja a szocialista országok kapcsolatainak, tevékenységének különböző oldalait. Az egység alapját a társadalmi-termelési viszonyok közössége mellett az eszmei egység, a szocializmus építését vezető marxista-leninista pártok koordinált cselekvése alkotja, ami nem jelenti a vélemények teljes azonosságát minden konkrét kérdésben. A szerzők szerint a szocialista országok egysége az új típusú nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb kategóriája, amelynek részletesen megvizsgálják objektív és szubjektív oldalait. A kategória osztályjellegét elemezve megállapítják, hogy a szocialista országok egysége elválaszthatatlan a nemzetközi munkásosztály alapvető érdekeitől. Az egységet úgy ragadják meg, mint amely a szocialista világrendszer fejlődésének természetes és szükségszerű feltétele. Az egység ilyen értelmezése abból az előfeltevésből indul ki, hogy az „egység megvalósulása meghatározott fejlődés eredménye, dinamikus folyamat, amely az aktuális feladatok optimális megoldására irányul... Az egység önkéntes és egyszersmind a sokféleségek egysége.” (43. 1.) Hangsúlyozzák, hogy az egység megvalósulásának feltétele a nemzeti és nemzetközi érdekek harmonikus összeolvadása, beleértve a szocialista közösség minden országát; továbbá jellemzi az egységet a marxista-leninista ideológia közössége, a szocialista internacionalizmus, valamint a szocialista világ külső és belső problémáinak együttes megoldása. A vizsgálódás azonban nem marad meg az egység ilyen mindent átfogó formájának hangsúlyozása mellett, a követelmény szintjén, hanem rámutat, hogy az egység számos objektív és szubjektív tényező függvénye. A könyv a konkrét feltételektől függően megkülönbözteti az egység konkrét szféráit, amelyekben az egység eltérően fejlődik; még elvi különbségek is keletkezhetnek az egyes országok között: „A szocialista világrendszer országai egységének legteljesebb formája sem tételezi fel külpolitikájuk unifikációját. Nem tételezi fel az abszolút nézetazonosságot egy vagy más nemzetközi esemény és államközi kapcsolatok értékelésében . . . Figyelembe kell venni, hogy előfordulnak különböző típusú nézeteltérések: elviek, amelyek a marxizmus—leninizmus alapelveitől való eltéréssel kapcsolatosak, és olyan nézeteltérések, amelyek az általános marxista-leninista alapon keletkeznek. A kommunisták és opportunisták között elvi jellegűek a nézeteltérések . . . Ilyen elvi nézet- eltéréseket fejeznek ki a jelenkori balos »ultraforradalmároknak« a nemzetközi enyhülés megtorpedózására irányuló kísérletei.” (45—46. 1.) Az egység megvalósulásában a legfőbb gátló tényező a szerzők szerint az osztályidegen erőknek a szocialista fejlődésre gyakorolt befolyása. Az egység erősítését szolgáló konkrét és aktuális komponensek közül a szocialista országok gazdasági integrációjának jelentőségét emelik ki. Az integráció egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a KGST-országok M3
