Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Lavreckij, Joszip: Salvador Allende
sétől elnöki beiktatásáig, míg a másik kettő alig három év történetét bontja ki. „Forradalmár születik” — ezt a címet viseli az első fejezet, mely a gyermekkortól az 1940- es évek végéig kíséri nyomon a főhőst. Megismerkedünk mindenekelőtt a családdal, mely a XIX. század óta játszott szerepet Chile történetében. A dédapa az orvosegyetem rektora volt, a nagyapa, a „Vörös Allende” (akit részben hajszíne, elsősorban azonban politikai nézetei és tettei miatt neveztek így) ugyancsak orvos volt. O szervezte meg az első állami iskolát és hozta létre az első szülőotthont. De politikus is volt, radikális és szabadkőműves (tehát egyházellenes), képviselő, aki Chilében elsőként foglalkozott az orvostudomány társadalmi vonatkozásaival, a járványok és a magas halálozási arányszám, illetve a lakosság nagy többsége rossz egészségügyi és szociális helyzetének összefüggéseivel. A rendezett családi körülmények között élő gyermek elsősorban e példakép nyomán választotta az orvosi hivatást, de azért is, mert úgy érezte, így tehet a legtöbbet népe helyzetének javításáért. Az iskolai évek, majd a katonai szolgálat letöltése után a santiagói orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. Ekkor kezdett behatóbban érdeklődni a marxizmus iránt (a klasszikusok írásai közül a legnagyobb benyomást A Kommunista Kiáltvány, az Állam és Korrodálom, illetve Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka tették rá), és itt kapcsolódott be a politikai életbe is. Kezdetben diákszövetségi vezető volt, majd a szocialista mozgalomban tevékenykedett, és részt vett a Szocialista Párt megalakításában is. Erre 1933- ban, a különböző szocialista csoportok egyesítésével került sor. Allende — aki ekkor alig huszonöt éves, de már megjárta a börtönt, volt száműzetésben is, ismert alakja volt tehát a baloldalnak — a legerősebb, Valparaisóban működő szervezet elismert vezetője lett. (A chilei munkásmozgalom sajátossága egyébként, hogy a munkásmozgalom első, 1912-ben alakult legális pártja, a Szocialista Munkáspárt, az oroszországi Októberi Forradalom győzelmét követő forradalmi fellendülés idején a baloldali Louis Emilio Recabarren és követői hatására 1922-ben csatlakozott a kommunista világmozgalomhoz és felvette a Chile Kommunista Pártja nevet. Az országban tehát nem volt szervezett, reformista szocialista-szociáldemokrata párt, az egyes kisebb- nagyobb csoportok pedig nagyrészt értelmiségiek vezetése alatt állottak és a legkülönbözőbb elképzeléseket fogalmazták meg. Még az 1933-as egyesítés után is, egészen 1968-ig számos esetben került sor szakadásokra, többnyire mélyreható politikai ellentétek, nézet- eltérések miatt.) Chile politikai élete századunk húszas—harmincas éveinek fordulóján meglehetősen zavaros képet mutatott. A különböző polgári pártok és csoportok, a hadsereg, a tőke képviselői részben törvényesen, részben államcsínyek, illetve katonai lázadások útján váltották egymást a hatalomban. Ennek során 1932-ben haladó katonatisztek és szocialista csoportok vezetésével rövid időre (12 napra) szocialista köztársaság jött létre, mely fennállása alatt több monopólium- és imperializmusellenes törvényt hozott. Ezeket később, elnöksége idején Allende kiásta a feledés homályából és alkalmazta a Népi Egység javára. A harmincas évek második felében Chilében is megindult a baloldali erők összefogásának folyamata. Az 1936 márciusában a radikálisok, a demokraták, a szocialista és a (féllegalitásban tevékenykedő) kommunisták által létrehozott Népfront jelöltje, Aquirre Cerda 1938-ban — ha csak néhány ezer szavazattal is — győzött a választásokon. (Chilében — lényegében az Egyesült Államok berendezkedéséhez hasonlóan — elnöki rendszer van, melyben élesen elkülönül a törvényhozói, illetve a végrehajtó hatalom.) A Népfront kormányzásának időszakában vett részt először Allende a végrehajtó hatalomban: 1939 szeptemberétől két és fél éven át egészségügyi és társadalombiztosítási miniszter volt. Ugyanebben az évben kötött házasságot Hortensia Bussi Satóval, aki több, mint harminc éven át nemcsak felesége, de barátja és harcostársa is volt. Miniszteri tevékenységével „Chico” doktor (családja és barátai szólították így) népszerűséget szerzett a tömegek körében, és tekintélyt vívott ki a politikusok között. Számos olyan törvényt kezdeményezett, melyek a munkások, az anyák és a gyermekek védelmét szolgálták, megszervezte az országos egészségügyi szol139
