Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - VITA - Nyilas Józzsef: A nemzetközi erőviszonyok és a világgazdasági kapcsolatok a hetvenes években
közötti összetartó és széthúzó erők közül az előbbiek hatásának fokozódó érvényesülésével kell számolni. A tőkés kormányok instabilitása, a tőkés társadalmak növekvő polarizációja, a fokozódó interdependencia és a globális problémák előtérbe kerülése miatt ez várható mind politikai, mind gazdasági együttműködésükben. A közös tőkés érdekek nemzetközi érvényesítésére irányuló törekvések különösen előtérbe kerültek a válságból való kilábalással összefüggésben, de a fejlődő és a szocialista országokkal szembeni tőkés stratégia vonatkozásában is. Gondoljunk csak az Észak- Dél tárgyalásokra vagy az utóbbi években sűrűn megtartott kormány-, illetve államfői tanácskozásokra, a szocialista országoknak nyújtott hitelek feltételeivel kapcsolatos tőkés manőverekre. A közös tőkés célok elérését nehezítő, keresztező tényezők ellenére rendkívül fontos e tény tudatosítása és a szükséges gazdasági, politikai következtetések levonása a KGST- és a fejlődő országokban. A tőkés világgazdaság összetartó erői növekedésének látszólag ellentmond, hogy főleg a nyugat-európai tőkés integráció keretében a válságot követően elsősorban a nemzeti érdekek és útkeresések dominálnak. Ám az egész tőkés világgazdaságot tekintve minden tény arra mutat, hogy a tőkés összetartó erők érvényesülése, időnkénti sikere az előttünk álló időben a világfejlődés tartós jelensége lesz. Az Egyesült Államok és az ún. „kemény” tőkés politika képviselőinek fellépései, az össztőkés érdekek nemzetközi érvényesítését célzó törekvések következményeinek megfelelő levonása a KGST-országok gazdasági stratégiájának alakításában rendkívül nagy fontosságú. Valamennyi KGST-országban ugyanis a gyors továbbfejlődés döntő feltétele lett a termelés hatékonyságának, minőségének emelése. A két rendszer között folyó történelmi versenynek és harcnak is ez a döntő kérdése. Amint V. M. Kudrov szovjet közgazdász rámutat, a hetvenes évek elejétől minőségileg új szakasz kezdődött a két rendszer versenyében is.14 E szakaszban a gazdasági verseny és harc súlyponti területei a termelés, annak feltételei, a tudományos-műszaki fejlődés, a hatékonyság, minőség és életszínvonal. Az e területeken folyó verseny és harc azonban mindinkább összefonódik a két világrendszer országainak gazdasági együttműködésével. A KGST-országok adott körülményei között a termelés hatékonyságának maximális biztosítása a termelőerők mai színvonalán elképzelhetetlen egy-egy ország keretében. A szocialista gazdasági, tudományos-műszaki integráció legfőbb értelme éppen az, hogy lehetővé teszi valamennyi tagország számára a hatékonyság KGST-viszonylatban történő érvényesítését. Ez a legoptimálisabb minden tagországnak és az egész közösségnek, hiszen lehetővé teszi, hogy minden ország szükségleteit a tagországok viszonylatában a legkisebb munkaráfordításokat igénylő termelés alapján elégítse ki. Ezért a jelenlegi világhelyzetben stratégiailag rendkívül fontosak a KGST-országok integrációját elősegítő intézkedések. Ehhez a problémakörhöz tartozik az is, hogyan reagáljanak a KGST-tagországok a tőkés világpiacon végbement nagyarányú árváltozásokra. A tagországok viszonylag széles körű kapcsolatai a tőkés országokkal elkerülhetetlenné teszik az árváltozások bizonyos mértékű figyelembevételét a KGST keretében is, mindenképpen kirekesztve a tőkés infláció romboló hatásait. Látni kell azonban, hogy a KGST egyes országaiban 102
