Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - VITA - Nyilas Józzsef: A nemzetközi erőviszonyok és a világgazdasági kapcsolatok a hetvenes években
részesedése a világ ipari termelésében 1950—75 között 53%-ról 38,7%-ra csökkent, míg Nyugat-Európáé 31,6%-ról 32,7%-ra, Japáné 1,6%-ról 8,2%-ranőtt. Csökkent az USA részaránya a tőkés világ külkereskedelmi forgalmában is: 1950—75 között 16,5 %-ról 13,4%-ra. Ezzel szemben Nyugat-Európáé ugyanebben az időszakban 38,6%-ról 47,3%-ra, Japáné 1,6%-ról 7,3%-ra emelkedett.3 Lemorzsolódtak az USA arany- és valutatartalékai is, összeomlott a gazdasági hegemóniájára épült nemzetközi pénzügyi rendszer. Az Egyesült Államok gazdasági-politikai súlyának csökkenése 1974—75-ig tükröződött a többi fejlett tőkés ország erősödő önállósági törekvéseiben, sőt az amerikai kormány politikájában is. Vietnami vereségüket követően az amerikai politikusok elismerték a „Pax Americana” politikájának, az USA világcsendőri szerepének kilátástalan- ságát. A világ politikai erőviszonyainak átalakulása nagy szerepet játszott abban, hogy a fejlett tőkés országok realista politikusai a békés egymás mellett élés szükségszerűségét a gyakorlatban is elfogadták, s a hidegháborút felváltotta az enyhülés folyamata. Az SZKP békeprogramja a gyakorlatban is egyre nagyobb sikereket érhetett el. Mindez nagy fontosságú változásokat indukált a tőkés világgazdaságban, az egyes tőkés országok bel- és külpolitikájában is. Utat nyitott más fontos eredmények mellett a kelet—nyugati kapcsolatok gyors szélesedésének is. A TTF kibontakozásával rendkívül meggyorsult a termelés társadalmasodása, in- ternacionalizálódása. Az országok közötti hagyományos gazdasági kapcsolatok — köztük a külkereskedelem — növekedési üteme rendkívül meggyorsult. Jól mutatja ezt a feldolgozó ipari termékexport részarányának alakulása a feldolgozó ipari termelésben.4 A tőkés világgazdaságban 1913 és 1953 közötti 40 év alatt az ipari termelés 2,93- szeresére, az 1953—1975 közötti 22 éves időszakban pedig 2,74-szeresére emelkedett. E termékek külkereskedelmi forgalmának növekedése az első időszakban csak 1,75-sze- res, a másodikban 5,62-szeres volt, azaz alig több mint fele annyi idő alatt több mint háromszorosát tette ki az előző időszakban elértnek. A külkereskedelem részarányának növekedése különösen a hatvanas és a hetvenes években gyorsult fel, és gyorsuló tendenciát mutatott. Az export-részarány alakulásának indexéből kiszámítható, hogy az export-részarány 1953-—63 között évi átlagban 1,2, 1963—70 között 4, 1970—75 között 4,7 ponttal emelkedett. Ez tükröződik az ún. exportkoefficiens alakulásában is. Az export részaránya a tőkés világ bruttó nemzeti termékéből az 1958. évi 9,8%-ról 1975-ben 14%-ra nőtt.6 A termelés internacionalizálódásának kivitelezői és fő haszonélvező a fejlett tőkés országok óriásmonopóliumai voltak. A nemzetközi monopóliumokat ma már a „tőkés világ második hatalmaként” emlegetik. Számukat tízezerre becsülik, kétharmaduk amerikai vállalat. Közülük is meghatározó szerepet játszik mind az egyes nemzetgazdaságokban, mind világviszonylatban mintegy 800—1000 társaság. A hetvenes évek elején e társaságok ellenőrzése alatt állt a külföldi tőkebefektetések 90%-a, a tőkés világ bruttó nemzeti termékének (amely 1973-ban 3850 milliárd dollárt tett ki) és külkereskedelmének egyharmada.® Különösen gyorsan fejlődtek a láthatatlan export tételei, összértéküket a hetvenes 95
