Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Ustor Endre: Magyarország konzuli szerződései és az egyenlő elbánás
b) alaki viszonosság Azok a konzuli szerződések, amelyek a legnagyobb kedvezmény záradékának feltétel nélküli változatát tartalmazzák, a felek között formális, alaki viszonosságot hoznak létre: mindkét fél azt ígéri a másiknak, hogy a szerződésben meghatározott vonatkozásokban (e vonatkozások fő típusai: a konzuli hivatalok létesítésének joga, a konzuli kiváltságok és mentességek, a konzuli funkciók) abban az elbánásban fogja részesíteni őt magát, konzulátusait, illetve azok személyzetét, mint az e vonatkozásokban legkedvezőbb elbánásban részesített más államot, konzulátust, illetve azok személyzetét. Ez az elbánás azonban nem szükségszerűen azonos az egyik, illetve a másik szerződő államban: pl. ha az egymással ekként szerződő A és B állam közül az egyik, nevezetesen A, egy napon sérthetetlenséget biztosít egy harmadik, azaz X állam konzuli funkcionáriusai lakásának, akkor ez a jog a legnagyobb kedvezmény záradéka alapján azonnal meg fogja illetni B állam konzuli tisztviselőit is A államban, és helyzetük ebből a szempontból előnyösebbé válhat, mint A állambeli kollégiáiké B államban. c) Alaki és anyagi viszonosság ugyanabban a szerződésben Manapság ritka az olyan nemzetközi szerződés, amelyben a felek konzuli kapcsolataik vonatkozásában csupán a legnagyobb kedvezményben részesülő más államnak kijáró elbánást ígérnek egymásnak anélkül, hogy egyes konkrét jogokat ne biztosítanának maguknak, illetve szerződő partnerüknek. Ilyenek a korábban idézett példák közül az 1937. december 18-i magyar—iráni barátsági és választottbírósági szerződés (1941: IX. te.) és az 1938. november 2-i magyar—iraki barátsági szerződés (1940: XXXII. te.). Igaz, hogy ezek a szeződések a „nemzetközi jogi elvek és gyakorlat által megállapított bánásmódra” is utalnak, de az ehhez a bánásmódhoz való jog a feleket nemcsak a szerződés rendelkezése alapján, hanem az általános nemzetközi jog alapján egyébként is megilleti. Eszerint tehát a kétféle viszonosság kumulációjának az egyik változata az, hogy a konzuli szerződés bizonyos vonatkozásokban kölcsönös konkrét kötelezettségeket tartalmaz a szerződő államokat, kozulátusaikat és esetleg az utóbbiak személyzetét illető elbánás vonatkozásában (anyagi viszonosság), és egyúttal a legnagyobb kedvezmény kikötését is (alaki viszonosság). Ilyen esetben a legnagyobb kedvezmény megadása csak akkor lesz időszerű, amikor valamelyik fél más államnak a szerződésben meghatározott vonatkozásokban az ott kikötött elbánásnál több előnyt biztosít, vagy pedig olyan vonatkozásokban nyújt kedvezményt, amelyekről a szerződés konkrétan nem intézkedik. A másik változat a konzuli szerződésnek az a fajtája, amelyben az anyagi és az alaki viszonosság kikötése úgy jelenik meg, ahogy leírtam, de emellett a legnagyobb kedvezmény megadására vonatkozó ígéret nem feltétlen — mint általában —, hanem a kedvezményben nyújtott anyagi viszonosság feltételéhez kötődik. Ilyen feltételes ígéreteket tartalmazó klauzulákat is idéztem a korábbi magyar gyakorlatból. Megjegyzem, hogy ez a formula nem magyar különlegesség, más viszonylatokban kötött szerződésekben is előfordul.13 8o
