Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 3. szám - Ustor Endre: Magyarország konzuli szerződései és az egyenlő elbánás

,,Az egyik magas s^enffidfi fél hadi- vagy kereskedelmi hajóinak legénységébez tartozó és a másik fél területére szökött tengerészek és katonák kiadatásánál az említett ügynökök (ti. a konzulok) a helyi hatóságok részéről ugyanazon segélyben és támogatásban fognak részesülni, mely a legnagyobb kedvezményt élvező nemzetek ügynökeinek nyúj tátik, vagy a jövőben nyújtatni fog.”

A Nagy-Britanniával 1926. július 23-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés 14. cikke viszont a konzuloknak a hagyatékok kezelésére vonatkozó jogai gyakorlásában biztosítja külön is a legnagyobb kedvezményt. A cikk ide vonatkozó része így szól:

„ . . . mindenben, ami az elhunytak után maradt hagyatékok kezelésére vonatkozik, minden jog, előjog, kedvezmény vagy kiváltság, amelyet a szerződőfelek egyike bármely más idegen állam konzuli tisztviselőinek megadott vagy a jövőben megfog adni, azonnal és feltétel nélkül ki lesz ter~ jesztve a másik fél konzuli tisztviselőire is”. (1927: XVIII. te.)

Hivatkozás a nemzetközi jog elveire és a nemzetközi gyakorlatra a legnagyobb kedvezmény kikötésével kapcsolatban

Az 1937. december 18-án aláírt magyar—iráni barátsági és választottbírósági szerződés 2. cikke így rendelkezik:

,,A szerződő államok megállapodnak arra nézve, hogy diplomáciai és konzuli összeköttetésüket az általános nemzetközijogi elveknek és gyakorlatnak megfelelően fogják folytatni. Megállapodnak, hogy mindegyikük diplomáciai és konzuli képviselői a másik területén az általános nemzetközijogi elvek és gyakorlat által megállapított bánásmódban fognak részesülni, amely minden esetben és ugyancsak a viszonosság feltétele mellett nem lehet kevésbé kedvező, mint a legnagyobb kedvezményt élvező nemzet diplomáciai és konzuli képviselőinek nyújtott bánásmód.” (1941: IX. te.)1*

Ugyanilyen szövegű rendelkezést tartalmaz az 1938. november 2-án Irakkal kötött barátsági szerződés 2. cikke. (1940: XXXII. te.)16

III. A FELSZABADULÁS UTÁN KÖVETETT SZERZŐDÉSKÖTÉSI GYAKORLAT 1. A konzuli intézmény elszakadása a külkereskedelemtől

Államigazgatási szervezetünkben a felszabadulás után a kereskedelmi és a konzuli ügyek különváltak. Ennek megfelelően kereskedelmi szerződéseink konzuli ügyeket immár nem szabályoznak, konzuli kapcsolatainkról kizárólag konzuli egyezmények rendelkeznek.

Ennek a változásnak az egyik oka a világszerte megkezdődött szakosodási irányzat, a másik pedig az, hogy a Szovjetunió gyakorlata nyomán és a többi szocialista ország gyakorlatának megfelelően a konzulátusoknak és a konzuloknak általában nem biztosítunk különös hatáskört kereskedelmi ügyekben. Ez a hatáskör a diplomáciai képviseleteink részét alkotó kereskedelmi képviseletekre, a diplomáciai képviseletek kereskedelmi osztályaira hárult.17

Konzuli szerződéseink szonban nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy konzuljainknak hatáskört adjunk kereskedelmi ügyekben, még kevésbé azt, hogy a Magyarországon működő konzuli képviseletek, illetve a konzuli funkciókat ellátó diplomaták itt képviseljék országaik és egyúttal azok állampolgárai és jogi személyei kereskedelmi érdekeit.

78