Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Szászi József: Az USA kanadai dilemmái
hét leegyszerűsíteni Quebec és Ontario, vagy éppen a francia és angol nyelvű területek közötti viszályra. A virágzó nyugat-kanadai tartományok és a pangó atlanti régiók egyaránt kifogásolják, hogy túl nagy politikai hatalom összpontosul az ottawai központi kormány kezében. Ezek a tartományok hosszú ideje panaszolják, hogy a diszkriminációs tarifa- és szállítási ráták, védővámok az iparilag legfejlettebb Ontariónak és Quebecnek kedveznek. Az Atlanti-óceán partvidékén fekvő tartományok a Szent Lőrinc tengerhajózási útvonal szövetségi költséggel való megépítésében azokat a Quebecnek és Ontariónak juttatott előnyöket kifogásolják, amelyek hátrányos helyzetbe hozták a korábban elsősorban tengerhajózásból és halászatból élő keleti tartományokat (főképp Új-Skóciát). E regionális ellentétek azonban viszonylag könnyen áthidalhatók a québeci problémához képest. Tavaly például Kanada négy nyugati tartományának miniszterelnökei konferenciájukon arra a következtetésre jutottak, hogy a szövetségi kormányzattól elszenvedett sérelmeiket „nagyon is ellensúlyozzák a konföderációban rejlő értékek, előnyök és lehetőségek”.11 Ezek a tartományok az államszövetség fenntartása mellett döntöttek, és „szilárdan elutasították” a jelenlegi québeci kormányzat függetlenségi törekvéseit. Kanada igazán súlyos problémája a québeci szeparatizmus, mely a 6 millió franciakanadai (a lakosság 28 százaléka) jelentős részének nacionalista érzelmeire számít. A kanadai alkotmány, amelyet elvben csak Londonban változtathatnak meg, és amelynek módosításához a tartományok egyetértésére van szükség, nem teszi lehetővé egy tartomány kiválását az államszövetségből. Trudeau miniszterelnök 1978 januárjában egy televíziós interjúban úgy nyilatkozott, nem fog habozni, hogy akár „karddal” megakadályozzon egy illegális különválást.12 Mindemellett kevés a valószínűsége annak, hogy polgárháború törne ki a québeci törekvések nyomán Kanadában. A québeci szeparatizmussal ellenséges érzelmek országszerte csak fokozódtak azóta, hogy 1977 szeptemberében életbe lépett Quebecben a 101. számú törvény, amelyet „a francia nyelv chartájának” neveznek, és amelyet a Québeci Párt a francia Quebec „hivatalos megszületéseként” értelmezett. Ez a törvény a franciát nyilvánítja a tartomány hivatalos nyelvének, szemben az ottawai parlament által 1969-ben hozott törvénnyel, amely Kanadát kétnyelvű állammá nyilvánította, az angol és a francia nyelv teljes egyenjogúságával. A 101. számú törvény fenntartja ugyan Quebec jelenlegi angol iskolahálózatát (a tartomány lakosságának 20 százaléka nem francia anyanyelvű), de csak a francia nyelvű oktatást engedélyezi a külföldről vagy Kanada más részéről Quebecbe kerülő gyermekek számára. Kivételnek tekintendők azok az esetek, amelyekben legalább az egyik szülő angol nyelvű oktatást kapott, vagy Quebecben végezte iskoláit. A 101. számú törvény emellett arra kötelezi a québeci iparvállalatokat, hogy 1983-ig munka- és igazgatási nyelvként vezessék be a franciát.13 A Lévesque-kormány által elfogadtatott nyelvi törvény nemcsak az angol nyelvű kisebbség jogai elleni támadás, hanem nyílt kihívás az ottawai kormány ellen, amely kizárólag a kétnyelvűség keretében tartja megvalósíthatónak a tartományok alkotmányjogi problémáinak rendezését. 52
