Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Szászi József: Az USA kanadai dilemmái
A 101. számú törvény és általában a québeci szeparatista tendenciák erősödése nyugtalanítja a külföldi, elsősorban az amerikai tőkét és Quebec angol nyelvű kisebbségét, amely évtizedeken át uralta a tartomány gazdasági életét. (Egyes vélemények szerint nem kizárólag tulajdonjogi okokból, hanem azért is, mert a főként egyházi kézen levő franciakanadai iskolarendszer az 1960-as évekig nem készítette fel a francia anyanyelvű fiatalokat a gazdasági irányítás munkájára.) Erősödik az az aggodalom, hogy az angol nyelvű kisebbség távozik Quebecből, és magával viszi tőkéjét, s ez tovább fokozhatja a munkanélküliséget. Egy tanulmány szerint csupán a 10 legnagyobb vállalati központ Montrealból való távozása 11 000-rel növelné a munkanélküliek számát. Quebec esetleges kiválása a kanadai államból azonban nem annyira gazdasági, mint inkább közigazgatási, politikai és főként katonai okokból aggasztja Ottawát és Washingtont. Quebec függetlenné válása esetén — amint Bruce Hutchison, a Vancouver Sun igazgató-szerkesztője a Foreign Affairshtn megjelent cikkében hangsúlyozta — Kanada nem két, hanem három részre szakadna a Szent Lőrinc nemzetközi hajóút mentén. „A négy atlanti tartomány —Új-Fundland, Új-Skócia, New-Brunswick és a Prince Edward-sziget — el lenne választva Ontariótól, Manitobától, Saskatchewantól, Albertától és Brit Columbiától egy alkotmányjogi és gazdasági gáttal, amelyet a termékeiket és az amerikai belső területek termékeit szállító folyón emelnének.” A szerző szerint „az Egyesült Államok azonnal megérezné Kanada felosztásának rengéshullámait, ha ez bekövetkezne”.14 Egy független Quebec, ha nem tartozna a NATO és a NÓRÁD kereteibe, tátongó nyílást teremtene az „Észak-Amerika-erőd” falain. (A québeci kormány mindeddig nem kötelezte el magát egyértelműen a kanadai kormány által vállalt katonai kötelezettségek megtartása mellett.) Quebec kiválása megnehezítené a távolsági előrejelző és riasztó radarhálózat működését, és egyszeriben kérdésessé válna a Szent Lőrinc tengeri útvonal katonai helyzete is. Ami a légvédelmet illeti, Kanada elfogó vadászgépeinek egyharmada a québeci Bagotville-be van telepítve, a másik harmada pedig a québeci határtól délre, az Új-Brunswickban levő Chathambe. Ettől a vonaltól valamivel délre állomásozik a NORAD-hoz tartozó amerikai légierő. Quebec kiválása sebezhetővé tenné ezt a Szovjetunióból az Egyesült Államok keleti partjáig húzódó legrövidebb légi útvonalat. Nicholas Stethem kanadai katonai szakértő szerint „egy független Quebec alapvetően megváltoztatná a Nyugat második világháború utáni katonai helyzetének egyik állandó tényezőjét, nevezetesen az erős és egységes észak-amerikai védelmet”15. A szerző szerint „a québeci szeparatizmus a kelet—nyugati központi hadászati egyensúllyal összefüggő kérdéseket vet fel”.18 F. S. Manor, a Winnipeg Free Press vezető szemleírója szerint az Egyesült Államoknak tisztában kell lennie a veszéllyel. „Mivel az USA legéletbevágóbb érdekei forognak kockán, Washington nem engedheti meg, hogy a mások ügyeibe való be nem avatkozás ürügyén félrevonuljon. Bármilyenek legyenek is a mostani kanadai kormány hibái, az Egyesült Államoknak nyilvánvaló érdeke fűződik ahhoz, hogy szilárdan támogassa Ottawának a kanadai egység fenntartására irányuló erőfeszítéseit.”17 A québeci szeparatizmus taglalásakor a határ mindkét oldalán sok szó esik a Québeci 53
