Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Szanakojev, S. P. - Kapcsenko, N. I.: A szocializmus külpolitikájának elméletéről
KÖNYVEKRŐL S. P. Szanakojev—N. I. Kapcsenko: A szocializmus külpolitikájának elméletéről (0 tyeorii vnyesnyej polityiki szocializma). Mezsdunarodnie otnose- nyija, Moszkva, 1977. 296 1. A két ismert szovjet történész, külpolitikus könyve bemutatja a szocialista külpolitika elméletének alapjait, állást foglal a politika- tudomány külpolitikai vonatkozásainak számos alapvető elvi és gyakorlati kérdésében, s megtaláljuk benne a jelenlegi nemzetközi ideológiai harc legfontosabb problémáinak felsorolását, agitatív kibontását is. Hazai tudományos életünkben mostanában nyer polgárjogot a politikatudomány, s ez aláhúzza a rá vonatkozó külföldi, különösen a szocialista álláspontok megismerésének szükségességét. A szerzők a külpolitika-elmélet szerepét, kapcsolatát más tudományágakkal a következőképpen definiálják. „A külpolitikaelmélet a legszorosabban összekapcsolódik más társadalomtudományokkal: a történettudománnyal, a politikai gazdaságtannal, a dialektikus és történelmi materializmussal. Támaszkodik e tudományok tényeire, adataira, felhasználja azokat a törvényszerűségeket, melyeket e tudományok tártak fel. Ezenkívül a szocialista külpolitika álláspontját úgy alakítja ki a legfontosabb világproblémákról (pl. a rakéta-nukleáris lefegyverzés, a nukleáris fegyverkísérletek tilalma minden országban, a kozmosz jogi kérdései, környezet- védelem stb.), hogy támaszkodik a természet- tudomány, a műszaki tudományok adataira és következtetéseire is. A külpolitika elmélete arra hivatott, hogy a maga sajátosságainak és feladatainak figyelembevételével vegye át, értékelje és általánosítsa a társadalomtudományok és azon alkalmazott tudományok következtetéseit, melyek az emberi társadalom gazdasági, politikai, kulturális és szociális kérdéseit kutatják, továbbá saját feladataihoz és adott feltételeihez kapcsolható módon használja fel e tudományok eredményeit a béke megőrzésére, a szocialista, illetve a kommunista építőmunka legkedvezőbb feltételeinek biztosítására, a haladás és a népek szabadsága érdekében. Ezek a nemzetközi viszonyokról szóló lenini tudomány sajátosságai, ez a lényege és jelentősége a szocialista társadalom és az egész emberiség számára.” A könyv bevezetője és első fejezete is lényegében a politikatudomány alapproblémáit taglalja, nem utolsósorban a burzsoá és a szocialista politológia közti különbségeket. Fontosnak tartja ugyan a feltárt, rendszerezett tényanyagot, az empirikus gazdaságot, de félreérthetetlenül leszögezi, hogy a politika- tudomány csakis a társadalom törvényei alapján, tehát osztályalapon, még pontosabban a munkásosztály osztálybázisáról művelhető minden vonatkozásban tudományosan. A politika — s értelemszerűen a politikatudomány is — a felépítmény része és így az alaptól, az osztályviszonyoktól, osztályérdekektől függ. A szerzők rámutatnak a felépítmény különböző elemei közötti kölcsönhatásokra s ezek sorában a politikai, jogi, vallási, kulturális és egyéb tényezőket vizsgálva leszögezik:
