Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Iszraeljan, V. I.: Az emberiség fontos feladata
Előfordul ilyesmi. A tárgyalások eredményeként — beleértve a legfelső szinten folytatott tárgyalásokat is — a feleknek sikerül megállapodniuk a fegyverkezési hajsza megfékezésének kérdéseire vonatkozó legfontosabb megállapodások kulcsfontosságú tételeiben. Csupán az marad hátra, hogy a nemzetközi egyezmények nyelvén formába öntsék a megállapodásokat. Az egyezmények ellenségei ekkor megpróbálták aláásni a tárgyalásokat. Minden eszközt felhasználnak erre. Eszköztárukban szerepel a Kelet vélt fenyegetéséről szóló elcsépelt tézis, az az alaptalan állítás, hogy a már megkötött megállapodások egyoldalú előnyt biztosítanak a szocialista országoknak, hogy nem kielégítő a megállapodás betartását ellenőrző rendszer stb., stb. A leszerelési tárgyalások eredményességének alapvető feltétele, hogy ne hiányozzék a gyakorlati megállapodások elérésére irányuló politikai akarat. Ha ez az akarat valamennyi résztvevőnél megnyilvánul, ha a nyugati államok lemondanak azokról a kísérleteikről, hogy a leszerelési tárgyalásokat egyoldalú előnyök szerzésére és a szocialista közösség érdekeinek csorbítására használják fel, akkor egyre több megállapodás születhet. Semmiféle tényleges, még kevésbé vélt nehézség nem akadályozhatja a leszerelési megállapodások megkötését. Nem adódtak például komoly nehézségek az atomfegyverkísérletek három közegben való betiltásáról szóló megállapodás vagy az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló egyezmény megkötéséhez vezető úton? Ismeretes, hogy adódtak. Az államok jóakarata és arra irányuló készsége, hogy megtalálják a kölcsönösen elfogadható megoldást, mégis biztosította valamennyi akadály leküzdését. A Szovjetunió a maga részéről nemegyszer kinyilvánította, hogy kész megállapodást kötni bármely kérdésről, a fegyverkezési hajsza korlátozása, a leszerelés érdekében, kész kölcsönösségi alapon korlátozni, betiltani, majd száműzni az arzenálokból mindennemű fegyverzetet, elsősorban a tömegpusztító fegyvereket. A Szovjetunió fennállásának 60 éve alatt kitartóan és következetesen arra törekedett, hogy a fegyverkezési hajsza korlátozását, a leszerelést a nemzetközi élet valóságává tegye. A lehető legnagyobb és legmesszebbmenő eredmények elérésére való törekvés összekapcsolja a lehetőségek és más államok álláspontjainak realisztikus figyelembevételével. A partnereknek a leszerelésre vonatkozó konstruktív lépéseit a Szovjetunió mindig pozitívan fogadta. Erre is felhozhatunk példát. Miután előrehaladtak, majd sikeresen véget értek az atomfegyver-kísérletek betiltásáról folytatott tárgyalások, a Szovjetunió fontos javaslatot tett a szerződésben megszabott kötelezettségek betartásának ellenőrzésére az önkéntes helyszíni ellenőrzések alapján, megegyezett az Egyesült Államokkal és Angliával abban, hogy meghatározott ideig nem hajt végre föld alatti nukleáris kísérleteket, függetlenül attól, hogy a megkötendő szerződéshez csatlakozik-e a többi atomhatalom. Kinyilvánította továbbá, kész megegyezni arról, hogy a mindennemű nukleáris fegyverkísérlet meghatározott időszakra történő felfüggesztésével párhuzamosan rendeljenek el moratóriumot a békés célú atomrobbantásokra is. Általánosan elismert, hogy a problémát legradikálisabban az általános és teljes leszerelés oldaná meg. Jól ismertek a szocialista országok erre irányuló javaslatai. Emellett a szocialista országok realisztikusan közelítik meg a leszerelés feladatait, és 66
