Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Iszraeljan, V. I.: Az emberiség fontos feladata
fegyverkezési hajsza, hanem a leszerelés kérdéseire vonatkozó megállapodások megkötésének folyamata gyorsuljon. A fegyverkezési hajsza megfékezése szempontjából szükséges megállapodások elérésének perspektíváit illetően 1978 fontos határkővé válhat. Sohasem folyt a fegyverkezési hajsza megfékezéséről olyan jelentős számú konkrét tárgyalás, mint éppen napjainkban. Ilyenek mindenekelőtt a stratégiai támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások, melyeknek új megállapodás megkötésével kell befejeződniük. Ilyenek a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia között folyó tárgyalások az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásáról, valamint a szovjet—amerikai kétoldalú tárgyalások a tömegpusztító fegyverrendszerek és új típusaik létrehozásának betiltásáról, ezen belül a sugárfegyverek betiltásáról. Figyelembe kell venni, hogy a tárgyalások eredményei olyan sokoldalú megállapodástervezetek lesznek, amelyeket majd szélesebb fórumokon vitatnak meg. A legfontosabb két- és sokoldalú tárgyalások (többek között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség égisze alatt, a nukleáris berendezést, anyagokat és technológiát államok londoni értekezletének keretei között) a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó rendszer megerősítését célozzák. Az európai államok egy csoportjának képviselői a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének kérdésével foglalkoznak. Meg kell említeni továbbá azokat a szovjet—amerikai megbeszéléseket, amelyeken az Indiai-óceán térségében folyó katonai tevékenység korlátozásának és csökkentésének kérdéseit vitatják meg. Más tárgyalások is folynak konkrét leszerelési kérdésekről. E kérdéseket komplex módon tárgyalják a genfi leszerelési bizottság keretei között, ahol a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a többi szocialista ország igen aktív szerepet játszik. Természetesen nem lehet azt állítani, hogy valamennyi felsorolt tárgyalás egyenértékű és hogy nagyjából azonos távolságra lennének végcéljuktól, a megállapodás elérésétől. Néhány közülük már régóta tart, és a felek álláspontjai közeledtek egymáshoz. Másokon az előirányzott megállapodások kulcskérdéseinek pontosítása folyik, és még nem kevés munka vár elvégzésre. Végül, egyes tárgyalásokon az alapvető munka még hátra van. A tárgyalások folyamán időnként komoly nehézségek jelentkeznek. Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a leszerelés problémája rendkívül bonyolult, hiszen az államok nemzetbiztonsági érdekeit érinti. A leszerelés kérdéseiről folyó tárgyalásokon nemcsak politikai, hanem katonai, tudományos, műszaki és egyéb jellegű kérdések is napirendre kerülnek. A leszerelési tárgyalások megtorpanásának oka mégis elsősorban az, hogy a nyugati országok nem kívánják a tárgyalásokon részt vevő országok biztonságát. Jól tükrözi ezt a nyugati államoknak a bécsi tárgyalásokon képviselt álláspontja: immár ötödik éve fáradoznak azon, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kialakult egyensúlyát e tárgyalásokon maguk előnyére változtassák meg. Ezzel és csakis ezzel magyarázható az, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország erőfeszítései ellenére, amelyek számos konstruktív javaslatot terjesztettek elő, Bécsben még nem sikerült kézzelfogható eredményt elérni. 65
