Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - SZEMLE - Cs. Szabó István: Harminc éves a magyar-bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés
munkásosztály küzdelmei is sok hasonlóságot mutatnak. A magyar munkásosztály 1919- ben, a bolgár 1923-ban fogott fegyvert az elnyomás ellen. A nemzetközi imperializmus, az osztályellenség vérbe fojtotta e próbálkozásokat. Mindkét nép nemzeti függetlenségét annak a történelmi jelentőségű győzelemnek eredményeként nyerte el, melyet a szovjet hadsereg aratott a hitleri fasizmus felett. A felszabadult bolgár nép szabadsága első pillanatától szívügyének tekintette a mi szabadságunkat is. A hazánk felszabadításáért vívott ütközetekben a bolgár nép fiai együtt küzdöttek a szovjet hadsereg katonáival. Népünk nagy szeretettel őrzi a Dráva menti harcokban elesett bolgár hősök emlékét. A felszabadulás óta eltelt több mint három évtizedben hagyományos barátságunk kiteljesedett és szilárd elvi alapot kapott: mindkét nép a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodik, szövetségünk és együttműködésünk fejlesztése, erősítése népeink érdekein túlmenően erősíti a nemzetközi biztonság és béke pozícióit, megfelel az egész szocialista közösség érdekeinek. Harminc esztendővel ezelőtt, amikor aláírtuk az első barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, mindkét nép a háborús károk helyreállításán, az évszázados elmaradottság felszámolásán dolgozott. Egymást segítve kezdtük meg harcunkat a nemzetközi küzdőtéren is. A két nép tudott élni a történelmi lehetőséggel, maga vette kezébe sorsának irányítását. 1947 nyarán mind Magyarországon, mind Bulgáriában a népi hatalom már gyökeret vert, a dolgozó nép érdekei a külpolitikában is a szocialista elvek következetes megvalósítását kívánták. Georgi Dimitrov 1948 január elején Dinnyés Latos miniszterelnökhöz intézett levelében így írt a magyarországi helyzetről: „Népünk, kormányunk és én személyesen nagy érdeklődéssel és mély rokonszenvvel figyeljük azokat a sikereket, amelyeket a magyar nép, kormánya és miniszterelnöke vezetése alatt a népi demokrácia kiépítésében és az ország szabadságának és függetlenségének, a belső reakció és a külföldi imperialisták támadásai elleni megvédésében elért. A bolgár nép kívánságát fejezem ki, amidőn mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az új esztendő az országaink közötti baráti kapcsolatok további megerősödéséhez vezet, és barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény fogja betetőzni.” Az 1948-as szerződés aláírását megelőzően a pártközi kapcsolatok gyakoribbá váltak, és magas szintű küldöttségek kölcsönös látogatásával szélesedtek. A Bolgár Hazafias Front II. kongresszusán a koalíciós pártok képviseletében Nógrádi Sándor, Dobi István, Nánási László és Száva István vettek részt. A Bolgár Kommunista Munkáspárt V. kongresszusán a Magyar Dolgozók Pártjának magas szintű küldöttségét Révai József vezette. 1947. október 20—30. között bolgár kulturális napokat rendeztek Magyarországon, és október 29-én Budapesten aláírták a magyar—bolgár kulturális egyezményt. Ez az egyezmény fontos állomás volt az antifasiszta-demokratikus kapcsolatok szocialistává alakulásában. A magyar—bolgár kapcsolatok gyors ütemű fejlődésében a közös célok és feladatok mellett személyesen nagy szerepe volt Georgi Dimitrovnak, aki a Bolgár Kommunista Munkáspárt főtitkáraként még hazatérése előtt Moszkvában, majd hazatérése után Szófiában érdeklődéssel kísérte a magyarországi osztályharc 57
