Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - SZEMLE - Cs. Szabó István: Harminc éves a magyar-bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés
menetét. Dimitrov a magyar—bolgár kapcsolatok fejlődését úgy ítélte meg 1947 közepén, hogy megértek a feltételek Bulgária és Magyarország aktívabb együttműködésére. 1947 májusában a Szófiában járt magyar íróküldöttség előtt kijelentette: „meg kell kezdenünk a magyarok és a bolgárok között a közös munkát, mindenekelőtt gazdasági és kulturális téren.” E nagy jelentőségű kezdeményezést Dimitrov annak a Bulgáriának a nevében tette meg, amely történelmi körülményei folytán gyorsabban haladhatott a forradalmi átalakulás útján. 1948. július 16-án Szófiában a miniszterelnökségi palota nagytermében a magyar kormány nevében Dinnyés Lajos miniszterelnök és Molnár Erik külügyminiszter, a bolgár kormány nevében pedig Georgi Dimitrov kormányfő és Vaszil Koharov külügyminiszter írta alá a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Georgi Dimitrov a szerződés jelentőségéről a következőket mondotta: „Népeink — látva azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel a német imperializmust akarják feltámasztani — szilárdan elhatározták, hogy erőiket a többi demokratikus népekkel, élükön a hatalmas Szovjetunióval, szabadságuk, függetlenségük és a demokrácia megőrzésére összpontosítják.” Dinnyés Lajos hazaérkezve a következőket állapította meg: „A barátsági szerződésben leszögeztük népeink közös politikáját és nézetazonosságát. Ennek egyik kifejezője az az egyre fokozódó ütemben meginduló gazdasági együttműködés, amelynek alapjait szintén a szófiai tárgyalások alatt vetettünk meg ... A szerződések végrehajtása barátságunkat még jobban elmélyíti, kapcsolatainkat megszilárdítja, és ezzel Európának ebben a részében megerősíti a demokratikus népek harcát szabadságuk és függetlenségük megvédéséért.” A magyar és a bolgár kormányküldöttség tárgyalásairól kiadott hivatalos közlemény pedig megállapítja a szerződésről, hogy az „megfelel a magyar és a bolgár nép óhajának és hagyományos barátságának, egyben biztosítéka szabadságuknak és függetlenségüknek, valamint a béke megszilárdításának és a nemzetközi együttműködésnek’ ’. Az aláírás alkalmából tartott ünnepi beszédekben a szónokok emlékeztettek arra, hogy a Duna völgyében és a Balkánon fellépő imperialista erők gyakran használták fel saját céljaikra Bulgáriát és Magyarországot, hogy a két ország népei sokat szenvedtek a német imperializmustól. Kijelentették, hogy népeik szilárdan szembeszállnak a német imperializmus feltámasztásának kísérleteivel. Dinnyés miniszterelnök hangsúlyozta, a magyar—bolgár barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés újabb jelentős láncszeme azon szerződések láncolatának, amelyek a népi demokráciákat egymáshoz fűzik és megszilárdítják a béke frontját Európának ebben a részében. A szerződés bevezető része és első öt cikke is lényegében a biztonság kérdéseivel foglalkozik, hangsúlyozva hogy a szerződő felek az új német támadás feltámasztására irányuló minden kísérlettel közösen szállnak szembe. A magyar—bolgár szerződés bevezetője a kétoldalú együttműködést általában a békéhez való hozzájárulásként értékeli. A szerződés cikkei leszögezik, hogy a két állam egymás iránt kölcsönösen barátságos politikát fog folytatni, hangsúlyozzák a külpolitikai egyeztetés és a közös nemzetközi fellépés fontosságát, megállapítják, hogy a két ország együttesen lép fel a békét fegyegető 5«
