Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Hidasi Gábor: A jelenlegi kínai vezetés gazdaságfejlesztési és gazdaságpolitikai dilemmái
miszerek, valamint az alapvető ipari fogyasztási cikkek krónikus hiánya és fejadagos elosztása következtében a felhalmozás és fogyasztás aránya a nemzeti jövedelmen belül az 1957. évi 23,5:76,5 helyett — hozzávetőleges számításaink szerint — 1977-ben 45:55 volt. 3. A fogyasztási árualapok nem kielégítő bővülése a kibocsátott vásárlóerő jelentős részének befagyasztását eredményezi — a lakosság takarékbetét-állományának növekedését egyéb módon is szorgalmazzák —, és végső fokon az életszínvonal stagnálásához veZet- A lakosság által a betétkrönyvekben elhelyezett összegek 1977 őszén — tehát az októberi bérrendezés előtt — má 24 milliárd jüanra rúgtak, amelynek egyharmada városi, kétharmada pedig falusi betétállomány volt. Mindez természetesen kedvezőtlenül hat a dolgozók közérzetére és munkakedvére, hiszen így lényegében még jobb munka és több kereset esetén sem nyílik lehetőségük a jobb és kényelmesebb életre, s főleg a jobb táplálkozásra. 4. A nemzeti jövedelem jelentős része tényleges befagyasztásának, illetve döntően improduktív célokra való felhasználásának fő csatornája a hadsereg növelése és fegyverzetének korszerűsítése. Az erre fordított összegek messze meghaladják a kínai gazdaság teherbíró képességét, s így csak más fejlesztési célok és az életszínvonal rovására teremthetők elő. A nyugati startégiai kutatóintézetek szakértői a fegyverkezési kiadásokat 1977-re vonatkozóan kb. 35 milliárd dollárra becsülik, ami az évi nemzeti jövedelemnek csaknem 25 százalékát teszi ki.4 A hosszú időszakon át folytatott helytelen politika káros és maradandó következményei között második helyen az oktatás és szakemberképzés elhanyagolását és lezüllesztését említeném. Emiatt az ún. „kulturális forradalom” nyomán az 1970-es évek közepére már kritikus helyzet következett be a népgazdaságnak úgyszólván valamennyi területén. Ezt ma már Kínában is elismerik, és a pekingi lapok hasábjain elképesztő példák találhatók „a négyek bandája” által e téren okozott károkra és konkrét veszteségekre. Nyilvánvaló, hogy a tudományos káderek, műszaki szakemberek, egyetemi és főiskolai oktatók nevelésében és képzésében az elmúlt évtizedben bekövetkezett lemaradást és színvonal- csökkenést — a dolog természeténél fogva — az elkövetkező évtizedben nem lehet behozni, még a legnagyobb erőfeszítéssel sem. A maoizmus értelmiségellenessége olyan métely, amely az utóbbi egy-másfél évtizedben megfertőzte az egyébként is alacsony kulturális színvonalon álló kínai tömegeket, s amelynek gyökeres kiirtása nem képzelhető el a maoista doktrínák hatályon kívül helyezése és egy új értelmiségi politika kialakítása és megvalósítása nélkül. Egyelőre csupán a körvonalai bontakoztak ki egy ilyen új értelmiségi politikának. Tartalommal való megtöltése és érvényesítése jórészt a „nagy rend” megteremtésének előrehaladásától függ. Végül, de nem utolsósorban, a gazdasági fejlődést és egyben a gazdasági fronton való rendteremtést is komolyan fékezi a kínai dolgozó tömegek passzivitása és érdektelensége, valamint a politikai változásokkal szemben az elmúlt két évtizedben kialakult bizalmatlansága. A kínai népnek az utóbbi évtizedekben oly sokszor és oly sokat ígértek, hogy ha annak a fele megvalósult volna, Kína ma csakugyan a világ élenjáró nemzetei közé tartozna. 50
