Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Inotai András: Az amerikai-nyugatnémet "speciális kapcsolatok" új elemei
erőteljes amerikai nyomás hatására Franciaország elállt a pakisztáni üzlettől: az évek hosszú során felgyülemlett „Amerika-ellenesség” döntő ponton mondott csődöt. Az NSZK, amelyet aligha lehetett Amerika-ellenességgel vádolni, ugyanakkor szilárdan kitartott a szerződés mellett, még az amerikai uránszállítások ideiglenes felfüggesztésének időszakában is. Álláspontját azzal indokolta, hogy létfontosságú gazdasági érdekei (munkahelyteremtés, az ipar modern struktúrája) mellett az NSZK szavahihetősége forog kockán: számos fejlődő ország ugyanis éppen e szerződés kapcsán kívánja lemérni, mennyire megbízható az NSZK és mennyiben képes az USA-tól független politika folytatására.15 A kompromisszumos megoldás, amely a brazil üzletet még engedélyezi, újabbakat azonban nem, már egy politikailag is változó súlyú NSZK részleges sikere a hegemon amerikai törekvésekkel szemben. Egyúttal azonban az NSZK korlátozott mozgásterére is felhívja a figyelmet: az atlanti szövetséget egyelőre még a legígéretesebb külön- mozgás sem kérdőjelezheti meg. Ezt tükrözi az együttműködés egyik döntő területe, a hadiipari munkamegosztás. Szinte valamennyi, az NSZK-ban kiépített hadiipari ágazatban (repülőgép-, űrhajó-, elektronikai ipar) részesedik az amerikai tőke.16 A vállalatok közös profitérdekeltsége és a két ország közös biztonsági érdekei ellenére az együttműködés nem mentes az éleződő kon- kurrenciától. Az amerikai függőség gyengítése érdekében az NSZK nyugat-európai hadiipari integrációra törekszik (VFW—Fokker: NSZK—holland együttműködés a repülőgépgyártásban, MBB—SNIAS: NSZK—francia kooperáció a rakétatechnika terén.) Emellett -— az ismert korlátozó intézkedések következtében egyelőre még szerény mértékben — a világ egyes területein az amerikai és a nyugatnémet fegyverexport is versenyez egymással. Ennél jóval fontosabb a NATO tervezett szabványosításával kapcsolatos amerikai—nyugatnémet konkurrenciaharc. Ez érthető, hiszen hatalmas megrendeléseket kapnak majd a kedvezményezett vállalatok. Az NSZK mindenekelőtt a Leopard tank átvételében reménykedik, amit azonban az amerikai hadiipar élesen elutasít, így — az eredetileg tervezett szabványosítás kárára — valószínűleg egyfajta kompromisszum születik meg, amely híven tükrözi az NSZK megnövekedett szerepét, de azt is, hogy még képtelen önálló tevékenységre „stratégiai téren”. Amerikai elképzelések a speciális viszony jövőjéről A megváltozott világgazdasági erőviszonyok, a hangsúlyeltolódás a katonai-biztonsági és a gazdasági tartóelem között, valamint a nem gazdasági területeken a nyugatnémet „tárgyalóerő” viszonylagos lemaradásának ténye a hetvenes évek második harmadában mindinkább igényelte az Egyesült Államok NSZK-politikájának módosítását. Az USA fő célja a kapcsolataikra eddig általában jellemző nagyfokú egyetértés biztosítása a nemzetközi környezet gyors változásai és a tőkés világgazdaság nehézségeinek súlyosbodása idején is. Ennek legmegfelelőbb kerete az USA szerint a trilaterális bizottság, amelyben a nyugat-európai tőkés országok is részt vesznek. Az Egyesült Államok a hatalmi egyensúlypolitika elemeit a „trilaterális kupola” alatt is igyekszik fenntartani. 36