Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Inotai András: Az amerikai-nyugatnémet "speciális kapcsolatok" új elemei
kialakított műszaki eljárások átvétele, a rendelkezésre álló kereskedelmi csatornák fel- használása (nem pedig új vállalat alapítása) lépett elő. Az NSZK amerikai beruházásai közül kiemelkedik a vegyipar (az USA-ban működő tőke egynegyedével, 1486 millió márkával), de jelentős az elektrotechnikai, gépipari, járműipari és gyógyszeripari beruházások hányada is. Az Egyesült Államok kezdettől fogva a legjelentősebb külföldi befektető az NSZK- ban. Bár a legutóbbi években az NSZK-ba irányuló amerikai tőkekivitel mérséklődött, 1977. június végén az amerikai tőke tette ki az NSZK-ban működő külföldi tőkeállomány közel 40%-át (18 452 millió DM). Meghatározó szerepet játszik az amerikai tőke a nyugatnémet olajiparban, de jelentős a befolyása az elektrotechnikai, járműipari, gépgyártási ágazatra is. A kétoldalú tőkeforgalomban egyértelmű az NSZK deficitje: alig 6 milliárd DM-es kihelyezésével háromszoros amerikai tőkeállomány áll szemben az NSZK-ban. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a tőkemérleg 1972 óta nagymértékben kiegyensúlyozott: az 5,1 milliárd DM-es amerikai tőkeexporttal közel 4 milliárd DM-es tőkekivitel áll szemben. 1976-ban az NSZK 1138 millió DM-es amerikai tőkekivitelével 762 milliós amerikai tőkeexport, 1977 első felében 778 millióval 559 millió állt szemben, tehát az utóbbi másfél évben — és ez a jövőt tekintve lényeges változásnak tartható — az NSZK —USA tőkeforgalomban az NSZK tőkekivitele volt a magasabb.11 A nyugatnémet—amerikai gazdasági kapcsolatok kiszélesedése és elmélyülése a legutóbbi években önmagában is fokozta a „speciális viszony” gazdasági tartópillérének jelentőségét. Ez azt jelenti, hogy az eddigieknél is gyakoribb érdektalálkozások és -összeütközések az együttműködés és a konfrontáció valószínűségének gyakoriságát egyaránt megnövelik, és a jövőben nagyobb befolyást gyakorolhatnak az amerikai—nyugatnémet kapcsolatokra. A viszonyt azonban egészen új megvilágításba helyezik a tőkés világgaz- gazdaságot 1973 után jellemző fejlemények. Az USA—NSZK viszony a hetvenes években A világgazdasági problémák felértékelődésével, elsőrendű politikummá válásával felértékelődött a njugatnémet—amerikai „speciális vis^onj” gazdasági tartóoszlopa is. Egyúttal a megváltozott világgazdasági környezet eltérően érintette a két országot, következésképpen az eltérő helyzetre adott eltérő reakciók, válaszok a kétoldalú kapcsolatokban is bizonyos mozgásokat indítottak el. Az elsősorban Japán által folytatott agresszív exportpolitika hatására az USA egyes köreiben erősödött a protekcionizmus követelése, ami éles ellentétben áll a második világháborút követő amerikai liberális gazdaságfilozófiával, de sérti az exporttól ugyancsak erősen függő NSZK gazdasági érdekeit is. Az Egyesült Államok érdekeit addig szolgálta a liberalizmus, amíg tőkés világgazdasági hegemóniája vitathatalannak tűnt. Az e liberalizmus talaján megerősödött versenytársakkal szemben azonban az USA már nem feltételenül így látja érdekeit a leginkább védhetők- nek. Mindez most már gazdasági oldalról is cáfolja azt a hipotézist, amely szerint az 3*
