Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Schacht, Kurt: A szociáldemokrata reformpolitika mérlege
politika áll előtérben mint az engedmények és a manipuláció módszere. Az engedmények játéktere azonban a válság következtében 1974 — 1975-ben beszűkült, ennek tükröződése az SPD reformpolitikájának bukása. A szerző külön alfejezetben foglalkozik a szocialista országok NSZK-ra gyakorolt hatásával és jól dokumentálja a szociális vívmányok NSZK-beli megvalósításának szükségességét. A reformpolitika további funkciói között részletesen elemzi a következőket: a tudományosműszaki forradalom problémáinak megoldása, az osztálybéke és a munkásosztály integrálásának eszköze, a szocialista országok befolyásolása, a kapitalista társadalmi rend stabilizálása és végül a DKP elszigetelése. A negyedik fejezet „Az antimonopolista reformpolitika előfeltételei és lehetőségei” címmel a DKP belpolitikai téziseit ismerteti. A DKP elismeri a demokratikus reformokért folytatott harc jelentőségét, mivel e harc eredményeként javítani lehet a munkásosztály életkörülményeit és harcának feltételeit. A reformokért folytatott küzdelem az osztálytudat erősítését és a szervezettség fokozását is szolgálja. Ugyanakkor világosan látni kell, hogy a kapitalista társadalom keretei között csak részjavítások lehetségesek, a nép alapvető problémái nem oldhatók meg. „A DKP ezzel elhatárolja magát attól a reformista felfogástól, hogy a dolgozó emberek helyzete a kapitalizmus keretei között alapvetően magváltoztatható, vagy hogy a szocializmus a reformok bizonyos mennyiségével megvalósítható. Szembefordul azzal az illúzióval is, hogy a szocializmus létrejöhet úgynevezett »rendszert meghaladó« reformokkal, azaz a politikai és gazdasági hatalmi viszonyok gyökeres megváltoztatása nélkül. A DKP ezzel a politikával elhatárolja magát az ultrabalos álforradalmároktól is, akik nem értik meg, hogy a reformokért folytatott harc a dolgozó emberek helyzetének javításához szükséges, valamint ahhoz is, hogy a munkásosztályt forradalmi álláspontra vezessék.” (A DKP düsseldorfi kongresszusának téziseiből.) A DKP az antimonopolista reformok mellett támogatja a nyugatnémet szakszervezetek és a baloldali szociáldemokraták ama követeléseit is, hogy köztulajdonba kell venni a nagybankokat, a biztosító társaságokat, a nagy monopóliumokat és a fegyvergyártó ipart. Álláspontját arra alapozza, hogy az antimonopolista reformpolitika megvalósításnak legfontosabb feltétele a munkásosztály akcióegysége. M. D. 150
