Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Schacht, Kurt: A szociáldemokrata reformpolitika mérlege
akinek az alkotmányhoz való hűsége kétségbe vonható. 1976-ig 800 ezer ember „hűségét” vizsgálták felül, és háromezer főt utasítottak, illetve bocsátottak el. „Részvétel egy vietnami háború elleni tüntetésen, vagy a jobb szakmunkásképzésért rendezett tüntetésen, utazás az NDK-ba, vagy részvétel a DKP egyik rendezvényén már elég ma ahhoz, hogy megalapozza a kétséget, ami az állam iránti hűséget illeti. A közszolgálati állásra jelentkezők kénytelenek alávetni magukat felülvizsgálatoknak és kihallgatásoknak, amelyek a középkori boszorkányüldözésre vagy a McCarthy-korszak fasiszta jellegű demokrataüldözésére emlékeztetnek.” (41. 1.) Az alkalmazási tilalom csak a baloldalt sújtja; különféle árnyalatú nácik és neonácik zavartalanul működnek a közszolgálatban. „Tűrhetetlen botrány, hogy a Szövetségi Közigazgatási Bíróságnál levő régi náci bíró 30 évvel a Hitler-fasizmus szétzúzása után ismét foglalkozási tilalmat rendel el elkötelezett demokraták ellen.” (42. 1.) Az SPD vezetősége 1969-ben — az ifjúszocialisták állásfoglalását bírálva — kijelentette, hogy a kapitalizmus válságelmélete csak a múltra érvényes, a szociáldemokraták olyan eszköz- rendszerrel rendelkeznek, amelyek segítségével biztosítható a „modern ipari társadalom” válságmentessége. Az SPD bevetette ezeket az eszközöket, erőfeszítéseket tett az állammonopolista gazdasági irányítás válságának leküzdésére, ám eredménytelenül; az inflációt és a munkanélküliséget nem sikerült kiküszöbölnie. A második fejezet a szociáldemokrata reformpolitika kudarcának okait vizsgálja. Az SPD a külső, világgazdasági hatásokra, a várt gazdasági növekedés elmaradására és az FDP fékező szerepére hivatkozik. A valódi ok: az SPD nem tett határozott lépéseket a nagytőke hatalmának korlátozására, nem mozgósította, hanem inkább fékezte tömegeit. Nem igaz, hogy a gazdasági növekedés csökkenése miatt nem volt anyagi fedezet a reformok végrehajtására. Tény viszont, hogy a hadügyminisztérium költségvetése 1970—1975 között hivatalos adatok szerint 20,4 milli- árdról 32,8 milliárd márkára, Mölleman FDP- képviselő egyik nyilatkozata szerint 47,5 milliárd márkára növekedett. Az infláció egyik okaként — és annak bizonyítására is, hogy a nagytőke hasznot húz az inflációból — Schacht megjegyzi, hogy 1950 és 1970 között a nagytőke állami szállításainakárszínvonala230%-kal nőtt, míg az általános árszínvonal csak 77%-kal emelkedett. A harmadik, legérdekesebb és legértékesebb fejezet a szociáldemokrata reformpolitika tartalmát és funkcióját vizsgálja. Az SPD a maga reformpártiságát hangsúlyozza, megkülönböztetésül a reformellenes konzervatív erőkkel és a forradalmi munkáspártokkal szemben. Hans Apel (jelenlegi hadügyminiszter, az SPD központi vezetőségének tagja) szerint a reformpolitika foglalata „egy olyan politikai átalakító akaratnak, amelynek alapja a társadalmunk kívánatos fejlődéséről kialakított elképzelések egész sora a legkülönbözőbb területeken. Ezek az elképzelések a demokratikus szocializmus etikai normáinak konkrét kifejezői. így a reformok az eszköz szerepét töltik be e normák érvényesítéséhez társadalmunk valóságában”. (65. 1.) Az etikai normák az SPD bad- godesbergi programja szerint a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás. Ezek a tulajdontól, a termelési viszonyoktól elvonatkoztatott értékek, amelyek ellentétes érdekű osztályokat is átfognak. Egyébként valamennyi nyugatnémet párt hivatkozik ezekre a normákra, a maga sajátos értelmezésében. Az SPD 1959 óta a termelőeszközök magántulajdonának védelme mellett száll síkra, ez határozza meg az etikai normáknak a tulajdonviszonyoktól független értelmezését. A szerző részletesen elemzi az SPD álláspontját az államról. Az SPDa jelenlegi államot a magáénak vallja, a DKP viszont nem tartja ezt az államot alkalmasnak arra, hogy demokratikus reformokat valósítson meg. Az NSZK államának osztályjellegét az SPD vezetése is elismeri, amikor a középtávú gazdaságpolitikai tervében leszögezi, hogy „az állam megteremti és fenntartja a privát vállalatok gazdasági, társadalmi és politikai létfeltételeit”. A burzsoázia — mint már Lenin kifejtette — lényegében két fő módszerrel biztosítja hatalmát; egyrészt erőszakkal, másrészt részengedményekkel és szellemi manipulációval. Schacht rámutat, hogyazNSZKburzsoáziája a Hitler-fasizmus tapasztalatai miatt önkényesen nem választhat a két módszer között, az erőszak alkalmazása számottevő ellenállásba ütközik, ezért a reform149
